Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé
a 20. századi úszótrikós nő: tudományos erotika. Itt derül ki, hogy teljesen eldönthetetlen: a »stilizálás« vagy a »tudományos Sachlichkeit« fejezi-e ki valószerűbben a valóságot."99 A másik szövegszerűen tetten érhető esztétikai alapelv a magában az anyagban rejlő, lappangó, kihasználatlan, feltáratlan esztétikum kiaknázása. Az író csak tématextúrákat, ötleteket sorakoztat egymás mellé, a végső nyelvi kidolgozás látszólagos igénye nélkül, hiszen szerinte magában az anyagban benne rejlik az esztétikai hatás csírája, sőt több, az anyag, a természetes matéria ugyanazokkal a kvalitásokkal rendelkezhet, mint az alkotó megformálás eredményeképpen létrejött műalkotás. A természeti szép és a művészi szép eme eszményítő kiegyenlítése mintha a strukturalizmus előhangja lenne - az író terheinek és feladatainak egy részét áthárítja az olvasóra, azaz jelentősebb teret hagy az egyéni interpretáció számára. Fenntartásokkal kell azonban vizsgálódnunk ebben az irányban, mert, habár Szentkuthy több helyen pontosan rátapint a strukturalizmus alapelveire, mégiscsak a korabeli avantgárd irányzat, a Neue Sachlickeit tételeit tükrözi: „Régi esztétikusok hangsúlyozták, hogy a nyers zöld festék, ami a tubusból kinyomódik, még nem kelt esztétikai hatást, mert közönséges inger, a szépség ott kezdődik, ahol ebből a »durva« inger-anyagból lóherék, akácok és orgonabokrok válnak a képen. Ma azonban a tubusból kiömlő zöld festéket sem érezzük szépen aluli ingerszolgának, melynek semmi önálló esztétikai értéke nincsen, hanem igenis élvezzük, mint anyagot (mint Sache-t), mely új művészi meglepetéseket hozhat, mielőtt még valamire is felhasználná a festő."100 A szépségre, miként minden egyébre, van matematikai formula Szentkuthy-Leville tarsolyában: „A szépség mintha a végtelen cserélhetőséget kifejező formula volna: questio curiosa ex doctrina combinationis, hogy már megint kedvenc témámat, a Bernouilli-féle101 leveleket vegyem elő. O azt kérdezte, hogyan lehet végtelen számú levelet, melyekhez végtelen számú boríték tartozik, kimerítőleg, minden esetet elképzelve összecserélni, nem megfelelő borítékba tenni? És ehhez találtak egy formulát, mely kifejezi az összes elcserélhetőségi esetet. A szépség úgy viszonylik a világhoz, mint ez a megtalált algebrai formula a levelekhez és borítékjaikhoz. ”102 Ily módon Szentkuthy módosította Füst Milán tételét, miszerint a művész számára minden létező a művészetért van, oly módon, hogy a művész számára minden létező maga a művészet. Szélsőséges írónk nyelvtagadó-nyelvteremtő kedve is: „Tília tovább folytatta a beszédét, át-átcsapva gyöngyeivel a mondattant, mint 111. Henrik a szakállát, beiktatva a szótagok közé a cipőjét is, ruhadarabokkal helyettesítette az írásjeleket, úgyhogy Touqué egy lehetetlen új nyelvet és nyelvtudományt kreált magának..."103 A regény azonban nem nyújtott lehetőséget az efféle multimediális művészet számára, a testbeszéd és gesztus-grammatika szöveges ábrázolására, így ez az idézet inkább a szerzőnek a dolgok iránti fogékonyságáról tanúskodik, amivel ráérzett arra, hogy a szintaxis elégtelen a teljes igényű önkifejezés esetében. O maga az irodalmi nyelvet tartotta elégtelennek, ezért asszociatív (belső) és retorikai (külső) monológjaiba beleszőtte a pesti zsargont; a legparlagibb és legprofánabb metaforák rendszerével is operál, de a legjellemzőbb az élettani, művészeti, építészeti, mikrobiológiai, hittudományi szakzsargon használata, amely gyakran a lexikonok olvashatatlanságára emlékeztető szöveget eredményez. 99 Az alázat kalendáriuma. 257. 100 Prae II. 538. 101 Utalás Jacob Bernouilli (1654-1705) svájci matematikus permutációs elméletére, mutatván, Szentkuthy mélyebbre ásta magát a kortárs elméleteknél, alapos volt, mint mindenben. 102 Prae II. 440-441. 103 Prae II. 293. 93
