Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé
A tudatfolyam leírása nem törődhet egyetlen szemléleti ponttal, nincs favorizált perspektívája, amelyből a szerző a világra tekint, hanem éppen ellentétes technikával valósul meg: a kételkedő tudat folyton újabb és újabb aspektusokba helyezve szemléli vizsgálódásának tárgyát. Ráadásul szokatlan szemszögből is bemutatja. A fürkésző vizsgálódásnak természetesen valami szerves kompozíciós vázra kell épülnie. Ez a Prae esetében a matematikai absztrakció. A szellemi kolosszus azonban laikusok előtt ritkán tárja fel a bordázatát, hát még a hajszálerezetét. „Akármennyire is a teljesség tendenciája Leatrice személyiségmozgalma - írta erről Bata Imre - önmagában nem elég, mert egzisztálása folyamatában valódi ellenpólusa nincsen. A feminin minőség igazi masculin ellenpólusa a Prae XIV., utolsó fejezete88, Halbert apjának, egy exeteri anglikán lelkésznek meditációi. A megelőző fejezetek: Leatrice-metaforák és Leatrice-témák és Leatrice-tájak voltak, s ahogy az egyoldalúság nem billentette ki egyensúlyából az aszimmetrikus építményt, az a Nem-Prae-átlók ritmikus visszatérésének volt köszönhető. A Prae és Anti-Prae reláció tartotta ideiglenes egyensúlyban azt, ami az anglikán lelkész meditációiban szilárdul meg. De ez a szilárdság mit sem érne Leatrice híján, noha lelkészünk egyetlen szót sem ejt róla. Leatrice a gyerekek ügye, mert Lea az új kultúra igézete. A meditációk viszont a múlt optimális valóságára vannak alapítva, s ez a valóság-optimum az angol liberalizmus, az anglikán fájdalom, »ez a logikátlan, félig kész kompromisszumos betegség«. Az »anglikán reuma« a fizikai fájdalomnak éppen az a foka, ami a legjobban megfelel az embernek: ha lelkészünk nagyobb fájdalmat érezne, attól talán katolikus lenne, s engedne a mártírság forró csábításának. "89 Szentkuthy Prae-jét vizsgálva hiába próbálnánk statisztikai módszerekkel, strukturalista fogásokkal vagy dekonstrukciós „értelmessé rombolással" kicsontozni a regényt, nem megy. Az már szándéka szerint is óriási olvasztótégelyként működik: „Mindent én akarok csinálni" - írja a szerző a Prae írása közben vezetett naplójában: vallást, istent, embert, véleményt. „Ez az én Művem lesz, egy külön világ, a szenzibilis ember világa: részletesen, pontosan, történelemmel, művészettel, világnézetekkel stb."90 A kompozíciót mégis ott érezzük a műben, már nem is lappangani, hanem ciklikusan visszatérni, lüktetni. E kompozíció szempontjából lényegtelen, hogy Szentkuthy könyvének kétharmada után elveti az összes téma- és kidolgozásvariációt, a szereplőket és a helyszínt, további elmélkedéseit egy koros protestáns pap szájába adja. A kompozíció megértéséhez segítségül kell hívni a szerzőt, vagyis a szöveget: „Ha valóban hűen akarom ábrázolni megutált szerelmesem arcképét, akkor először egy egészen jelentéktelen dolgot, egy rossz napraforgó-vázlatot kell ábrázolnom, vagyis az »abszolút részlet«-et, másodszor meg minden létezhető dolgot a világon: hajókat, hidakat, történelmi korszakokat és statisztikákat az utolsó ítélet feltámadó ttjainak foglalkozás szerinti megoszlásáról: vagyis az »abszolút minden«-t. Ezt a kettőt köti össze színtelen-szagtalan-anyagtalan és átlátszó szálakkal a második fok, a kiemelt »téma«. A három fokot mindössze intellektuális akaratom köti össze. ”91 A tudatfolyam 88 Természetesen a második kiadásban található ez a fejezetre osztás, de mindenképpen a regény végéről van szó. 89 Bata Imre: A regény regénye, a Prae. Új írás, 1980/11. 17. 90 Szentkuthy Miklós: Fájdalmak és titkok játéka. Naplójegyzetek és naplóillusztrációk. 1925-1942. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2001. 84, 1930. december 26-i bejegyzés. 91 Prae 1.27. 90
