Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé
csupa apró buborék, sistergő hab, szürke tajték. Ha egy ilyen agy elé kerül mondjuk egy virágszirom, egy teológiai igazság, egy erotikus gesztus vagy epikus ötlet, akkor a haldoklók csökönyösségével fog ehhez a kis szilánkhoz ragaszkodni, mivel a világ többi része homályban van - agya szürke pezsgése, sistergő zsibbadtsága függönyt borít az egész valóságra. Neuraszténiások gyakran panaszkodnak, hogy nagyon szűk a látóterük: a spanyol teológia, gongórai zsúfoltság, zsidó lélek-analízis, Habsburg politikai koncepció, mind ilyen hipochon- der horizont-szűkülés eredménye, tulajdonképpen a halálfélelem legbanálisabb formája, egy Denkphobie. [...] Azért analizál, azért ragaszkodik kétségbeesetten és tautológ statikussággal egyetlen részlethez, mert fél tovább menni: logikai, gondolati tér- és távolság-iszonya van, mivel a haladó gondolat nem haladhat másfelé, mint a halál, s ezért a gyilkos irányt kerüli."53 Szentkuthy a valóságot írta meg, közben álmodott, vizionált, s kicsit talán hallucinált, és az olvasóra bízta, hogy eldöntse, munkájában mi a realizmus, mi a látomás, mi a beleélés. Ha netán ez érdekelte az olvasót, aki nagyszerűen kacaghatott vagy kesereghetett a szöveg ilyen felfejtése helyett. ígéretes ősállapot (prae) akar lenni a regény, új kezdet, új teremtés, ahol a gondolkodás kiegyenlítődik az ész és az érzékek szimbiózisával. Hatalmas medence, ahol a sűrű „ősmasszában" gondolatfoszlányok és érzéki behatások állandóan változtatják molekulaképletüket, újabbnál újabb struktúrákat vesznek fel, teljesen véletlenszerű kapcsolódásuk azonban mindig verifikálható, értelemhordozóként elfogadható, mert ugyanazt a dolgot más és más aspektusból közelíti meg, és így próbálja szélsőséges szubjektivitása által objektivizálni az életbe vetettség realitását. A valóság eme befelé, a mélylélektan, az intellektus felé történő kitágítása - storm of consciousness - a szürrealizmusra vall, pontosabban a szürrealizmusnak az intellektualista változatára, ami már nem az ösztönös- séget vallotta alapelvének. A Prae cselekménye (mert voltaképpen ilyen is van) azonban tiltakozik a szürrealizmussal való rokonítás ellen, ugyanis nincs benne semmi fantasztikus, misztikus, de még csak különös sem. Szilárdan áll a valóság talaján, és szinte keresi a legköznapibb, legbanálisabb helyzeteket, amelyek egysíkúságát az akcidentalizmus54 dicséretével az esztétikumba fordítja át. Bori Imre egész tanulmányt55 szentelt Szentkuthy szürrealizmusa elemzésének. Ebben olvashatjuk a következőket: „...a megállapítások, melyek Szentkuthy rendszerének központját képezik, a Praet a szürrealista világirodalomban is páratlan jelentőségű alkotássá avatják, éppolyan klasszikus dokumentuma (ismeretlenségében, fel nem fedezettségében is), mint Aragon, Breton56 regényei és esszékönyvei, Marko 53 Az alázat kalendáriuma. 334. 54 „Mi ez: irodalmi terv? Nem. Talán életterv? Még kevésbé. Kell találnom egy területet, mely egyforma távol áll az élő élettől és az alkotott művészettől. Az ilyen »témákkal« minden pillanat, minden érzékelés rettenetes valószerűségét és minden pillanat-sor, minden egész rettenetes hazugságát akarom kifejezni. [...]... mindez az érzékletes megvalósulás teljessége számomra, melyekhez vallásos abszurditással hű vagyok, hű, de csak a pillanathoz, egy pillanatnak nem lehetnek soha folytatásai, konzekvenciái: egy pillanat nem reprezentál semmit, ő csak a valóság, ok és értelem nélkül." Az alázat kalendáriuma. 203-204. 55 Bori Imre: Az Ezeregyéjszaka ébren álmodói. In: Bori Imre huszonöt tanulmánya. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1984. 56 „Bretonnál s általában a szürrealistáknál a tudatalatti káosza a makrokozmosz pszichoszomatikai megfelelője, következőleg a kicsinek és a nagynak a dimenziói itt átminősülnek, s tulajdonképpen a belső növekszik végtelen naggyá a külsőhöz képest." Vajda Gábor: Mítoszromboló mítoszteremtés. In: Források és partok. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1983. 186. 81
