Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Tőzsér Árpád: Říjen, Brumaire – Fagyláros

lenesen" tüntetőket „rátolta" az Astoriától, a Fidesz-tömeggyűlésről hazafelé áradókra, s végül mindenkit meggumibotoztak. A Magyar Nemzet szerint Antall József szelleme kijött a palackból, s a hívei utólagosan akartak („tetszettek") forradalmat csinálni. Szerintem: a megalázott hatalom visszavágott.

Október 28. Vonaton, Bp. felé. Nincs értelme az előkészületeknek, a konkrét helyzet úgyis mindent fölülír. Tegnap este a pozsonyi Magyar Múzeum előadótermében Cselényi László avantgárd költészetét vitattuk, nagyközönség előtt. H. Nagy Péterrel s magával a költővel. Jó kis beszélgetés volt, a fiatal H. Nagy Péter esze vág, mint a borotva, s lányosán lobogó, vállig érő haja alatt elképesztő mennyiségű az ismeretanyag. Kezdtük Mallarmé „hasard"-jával, s befejeztük a véletlen és az ember, valamint az Isten és a törvény azonosításával. A beszélgetésre írásos kérdésekkel készültem, de végül is szinte egyetlenegyet sem használtam föl közülük, ahhoz előre ki kellett volna számítanom H. Nagy és Cselényi válaszait, ami ugye legalább annyira lehetetlen, mint a kockavetésben törvényszerűségeket találni. Az eszmecsere előtt, délután, a Duna TV riporternője faggatott. Jártuk a Duna-partot, s én egyre Kant igazságelméletét próbáltam neki fejtegetni, a riporternőt meg csak azok a puskák érdekelték, amelyek 56 októberének végén lezsírozva vártak bennünket (néhány pozsonyi egyetemistát) egy komáromi pincében, s amelyekkel meg akartuk segíteni budapesti kollégáinkat. Az előző este papírra tett zseniális gondolataim mind kárba vesztek. Most meg a Petőfi Irodalmi Múzeumba igyekezem, a Határtalan irodalom című, Kaiser Ottó-féle gyönyörű fényképalbum bemutatójára. Erre már nem készültem, annyit tudok róla, hogy Margócsy István lesz a műsorvezető. - Egyébként pedig Galánta előtt csattog a vonatunk, H. Z. és H. T. I. barátaimmal utazom, ők Galántán leszállnak. H. Z. kitűnő költő, eddig megállás nélkül az avantgárd és a Cselényi-költészet abszurdumáról és jövőtlenségéről bölcselkedett, meg kell hagynom, több mint érdekesen. Közben úgy jegyezgettem apró noteszomba, mint Bretschneider felügyelő a Palivec-féle kocsmában, Jaroslav Hasek halhatatlan regényében.

Október 29. A Kaiser-antológia tulajdonképpen huszonöt „határon túli" író képi és szöveges bemutatása. (A „határon túli" kitűnő szó, főleg ha nem azt értjük alatta, amit általában értenek. Bizonyos értelemben minden alkotó „határon túli": az irodalom maga a határai közül kilépő élet. Ha nem az, az író nem író.) Szóval a gyönyörű könyv (az Alexandra kiadása, dicsérjük meg a kiadót meg a szerzőt!) negyedszáz „határon túli" író fotóit és szövegeit tartalmazza. A könyvbemutatón (a PIM-ben) jelen volt az írók fele, mindenki rendkívül okosakat mondott, csak iránya nem volt a beszélgetésnek. A beszélgetést vezető M. I. feltett egy kérdést, s körbeválaszoltuk. Unalmasan, a kérdéstől el-elkalandozva. Én azzal a válaszommal arattam a legnagyobb sikert, mikor beidéztem Miroslav Kusyt, a szlovák történészt: Számára a magyar nyelv a mesék rejtélyes hetedik szobája. A szlovákiai magyaroknak köszönhetően állandóan hallja a nyelvet, de fogalma sincs róla, milyen jelentés van a szavak ajtaja mögött. - Vettem egy Élet és Irodalmat, olvasom benne jeles írónk (ő is ott volt a könyvbemutatón) karcolatét Nagy Lajosról, az egykori fanyar hangú prózaíróról. Érdekes, hangulatos, jó írás, aztán hirtelen elnevetem magamat, mert ilyen mondatba botlik a szemem: „Sajnos azonban A menekülő ember elkészültét követően kisvártatva meghalt.” (Mármint Nagy Lajos.)

32