Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Fehér Zoltán József: Az Anibel titka
1949-ben készen volt, szó szerint megtalálható az Affzs-gépirat 147. oldalának közepén, Határ látnoki képességei előtt még nagyobb hódolatra késztetve minket. Vajon miért? - vetődik fel most már a kérdés. Miért volt szükség e kamuflázsra, mikor a regénynek csak javára válik, ha tudjuk róla, hogy a fordulat évében játszódik, s annak alig elteltével már meg is íródott? Miért, mikor a szerzőnek is javára válik, ha tudjuk, hogy amilyen jó érzékkel látott a jövőbe, ugyanolyan érzékeny, hiteles (és szellemes) krónikása volt egy végletesen (és végzetesen) zavaros időszaknak? Van, igen, pontos magyarázat van rá, azt fejtem ki a következő fejezetben. Spiritiszta szeánsz - a titok nyitja A háború után még létező, működő spiritiszta köröket az elhatalmasodó diktatúra igen hamar és látványos gyorsasággal felszámolta, vezetőit és tagjait kemény börtönbüntetéssel sújtotta. így történt ez a Fővárosi Spiritiszta Körrel is: „Akkoriban göngyölték fel ugyanis a spiritisztákat (tán osztályellenség, tán titkos szemölcsviselés vádjával), 8-10 éveket osztogattak a szerencsétleneknek, a kör vezetője 12 évet kapott, de mintha megérezte volna (vagy tán megsúgta vezérszelleme túlnan-túlról), lebukása előtt még annyi ideje volt, hogy eltávolítsa a gyanús irodalmat - így történt, hogy a kör három Jegyzőkönyve Vajda Bandihoz menekült."24 Az „akkoriban" általános időhatározó itt 1953-54-re utal, az Életút, idézett helyén, azt az időszakot tárgyalja. Ezt erősíti, amikor Határ Győző elmondja (történetesen Illyés Gyulának, akivel 1964-ben Oslóban, a PEN kongresszuson találkozott), hogyan került hozzá a jegyzőkönyv: „Vajda Endre felhozta hozzám a Spiritiszták Társasága titkos jegyzőkönyveit a szeánszokról, bekötve. Mert égette a kezét és tudta, hogy a Társaság vezetői közt tíz éveket osztogattak, valamennyi börtönben ül. Az is menekülő írás volt akkor, már 1953-ban [...] — Remélem volt annyi eszed, hogy eltüzeljed. — Gyula bácsi, az én eszem ennél rövidebb. Sohasem tüzeltem el: a szeánszok jegyzőkönyvéből felhasználtam egyet-mást Anibel című regénytrilógiám megírásakor."25 Kiderül itt, hogy az Anibel színházi spiritiszta körének, s főleg a szeánsz jelenetének megformálása mitől olyan hátborzongatóan hiteles. Csakhogy a spiritiszta köröket jóval korábban felszámolták, a spiritiszta kör és a szeánszjelenet pedig természetesen az Affísban is szerepel, így a jegyzőkönyvcsomagot legkésőbb 1949 tavaszán meg kellett kapnia Vajda Endrétől. A jegyzőkönyv azonban nem csak írói fantáziáját termékenyítette meg, a spiritiszta szeánsznak fontos életrajzi vonatkozása is lett. Ismert életrajzi tény, s e dolgozatban magam is említettem már, hogy sikertelen határ- átlépési kísérlete után Határ Győző börtönbe került. A vizsgálati fogság gyötrelmeinek elszenvedése, majd elítélése után büntetését a szegedi Csillag börtönben töltötte, s élte a börtönlakók korántsem unalmas életét. „Építettük a Népköztársaság honvédelmét, folyt a munka: döngicséltünk-duruzsoltunk, zörögtünk, a kettéfűrészelt cigarettát szipkába dugtuk, tüzet kértünk, szomszédoltunk, szidtuk a rendszert (a föld alatti Börtönköztársaság polgárainak hasonlíthatatlan privilégiuma)."26 „Szidtuk a rendszert" - tehették, ha a „szabad" életben tették volna, csak ugyanoda kerültek volna érte, ahol amúgy is voltak. De tettek egyebet is e különös privilégium jegyében. Az eddigiek alapján már nem meglepő: spiritiszta szeánszokat rendeztek. „De hogy mi magunk a sitiprincek zárkáján hogyan-és-miért siklottunk el »a hiábavaló szellemjátékok és a mágiázás« felé [...]: tudjisten; tán a zárkauna24 Életút 11/382. 25 Életút III/191—192. 26 Életút 11/298. 82
