Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Fehér Zoltán József: Az Anibel titka
Kapiskáló füttyentés. Tömör, egymondatos szeminárium.-Aha.- Eltűnnek a süllyesztőben. Akkor majd ürül neked is.- Aranyoskám, igazán aranyos vagy... de —- Mit de? Mit»de« ?! - nyomja meg Rezsőké, úri grandezzával - elvégre hozzánk tartozol."21 így az /Utóban, idézem Anibel-bé\i párját is, amin jól látszik, hogyan végzett Határ Győző egyes mondatokon, vagy párbeszédek egészén, értelmet nem zavaró, inkább azt kifejtő, magyarázó változtatásokat, bővítéseket: „Reske a szemével körülszimatol, s csak azután folytatja:- Kirántjuk alóluk a repülő szőnyeget! Aki ma nagylábon éli... Vidékre küldjük őket.- Nem értem.-Aki a fővárosban fölösleges. Kényszertartózkodásra. Potyognak majd! Kapiskáló füttyentés.-Aha. Egy mondatból többet tanultam, mint száz szemináriumon.-A láncolok! Valutázók-feketézők! Osztályidegenek! Eltűnnek a süllyesztőben. Akkor majd ürül neked is.-Aranyoskám, igazán aranyos vagy... de... de én... Tudod jól, hogy én nem vagyok párttag - Mit de? Mit »de« ?! - nyomja meg Rezsőké, úri grandezzával - elvégre hozzánk tartozol."22 Két helyen is: „majd". Jövő időben beszél a kitelepítésekről. Igaz, az is érezhető, s ez már az író érdeme, hogy ez a „jövő" a kapuban van, mindjárt be is dönti azt. A kitelepítések 1948 őszén kezdődtek, 1953-ban fejeződtek be. Azokról jövő időben beszélni utoljára 1948-ban lehetett, 1950-51-ben már nem. Mint a folyamat folytatásáról, úgy persze igen, ám ebben a párbeszédben a folyamat még nem kezdődött el, múltja nincs. A bennfentes párttitkár már tud róla, mint kész és rövidesen megvalósuló tervről (részegen ki is fecsegi), a főhős most, tőle hall róla először. Ez az epizód pontosan rámutat a cselekmény idejére. A tartalmat nem érintő, viszont az aktualizálás jegyében történt nyelvi változtatás, hogy Határ Győző az Anibelbe már fölvette „maszek" szavunkat. Az Attis írásakor ezt még nem tehette, hiszen a szót Kellér Dezső az ötvenes évek legelején alkotta meg. A hamar nagy népszerűségre szert tett szót Határ nyilván az elsők között alkalmazta annak születési helyétől eltérő műfajú irodalmi műben. Az Anibelben hat helyen találkozunk vele, négy helyen szövegben, egyszer fejezetcímben, s ezáltal a tartalomjegyzékben is. Megjegyzem, hogy ez az /Utóhoz képest újonnan felvett fejezetcím („Maszek alapon”) is a fejezet szövegéből, egy párbeszédből került kiemelésre. Kiderült tehát, hogy az Anibel nem 1953-54-ben íródott, hanem 1949-ben, s hogy cselekménye nem 1950-51-ben játszódik, hanem 1948—49-ben. Amit tehát Határ Győző a mű 1953-54-ben történt megírásáról és a cselekmény 1950-51-es idejéről ír a szerzői utószóban, vagy mesél az Etetáf-interjúban, s még amit levélben ír a gépirat korábbi gazdájának, nem más, mint kitűnően felépített és több mint fél évszázadon át gondosan ápolt kamuf- lázs. Az alkotó gondosságára jellemző egy évtizedekkel később, a mű első magyar nyelvű kiadásakor írt lábjegyzete is. „A leakasztott és feltüzelt ablaktáblák mély üregében, fegyverállványon ócska vendégpuskák porosodtak - a feltámadásra várva; majd - ha egy romantikus nemzet felszedi utcaköveit."23 E látnoki mondathoz a lap alján az alábbi lábjegyzetet fűzte: „ez 1953 őszén íródott". Nos nem, Határ Győző itt is becsap minket. A látnoki mondat már 21 Attis gépirat 387-388. 22 Anibel 263. 23 Anibel 99. 81
