Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Onagy Zoltán: Dragei hajnalok Zalánnal: az első tíz év

kurvájával, a kövérrel és a sovánnyal, a szódással és a gőzölgő muraközi lovakkal, Báróval, a falu bolondjával... Rendkívüli volt, mert olyan gyermekkorral ajándékozott meg, amilyet én már nem tudtam biztosítani a gyerekeim számára, sajnos. Mivel szüleim dolgoztak — kubikos apám hétről hétre ingázott Tatabányára, hogy beleássa a vérét azoknak a ronda házaknak az alapjaiba, amelyeket láthatsz a pályáról oldalra pillantva, Tatabánya mellett elhaladva, valahol a Turul-szobor táján, anyám a szomszédos téglagyárban dolgozott reggeltől estig, megszakadásig -, mi az utcán nőttünk fel. Egész nap fociztunk a kis utcácskákban, bandáztunk, fürödtünk a téglagyári tóban, ahol hol egy rozsdás vas, hol egy üvegszilánk, hol egy törött tányér — és az isten se tudja, még miféle vízbe dobált szemét hasította, vérezte meg a lábunkat, de viseltük, nem kaptunk vérmérgezést, legfeljebb egy- egy nagy pofont anyánktól, aki tiltotta a téglagyári pocsolyában való fürdést. Verekedtünk éjjel-nappal, cigarettát loptunk nagyapámtól, és azt szívtuk a téglagyári szárítószínek hűvösében, vagy ha nem sikerült lopnunk, akkor máklevélből sodortunk magunknak újságpapírba cigarettát, nem tudván, hogy gyakorlatilag kábítószerezünk. Miénk volt a téglagyár, a téglagyári tavak környéke, a közeli temető, a város szélétől hosszan elterülő puszta, indiánok voltunk, és mi voltunk a Tenkes kapitánya, Blood kapitány gyermekei és olykor-olykor negyvennyolcas huszárok is voltunk. Csúzlival verebeket és vadgalambokat lőttünk, utóbbiakból nagyanyám remek leveseket tudott főzni. Fára másztunk, lengedeztünk, mint a majmok, röpködtünk az ágak között, akár a kis Tarzanok, néha kitört kezünk vagy a lábunk, de nem vettük komolyan, ebcsont beforr. Beforrt. Koszosak voltunk, néha kipállott a szánk, örökké varas volt a térdünk és hiányoztak a körmeink a nagylábujjainkról, mert letépték őket foci közben a földből kiálló aljas kövek. Abony csendes, poros alföldi község volt, de ahol mi megfordultunk, ott sohasem volt csönd; azóta az emlék pora vastagon beborított majdnem mindent.

— Hányadik gyerekként születsz a családba? Nem mindegy, ha az ember idősebb testvérei védőernyője alatt nő fel, vagy magának kell kitaposni a helyet minden kisközösségben.- Második gyerek voltam, ami a lehető legrosszabb. Pali bátyám és közöttem négy év korkülönbség volt, és ez hol jót jelentett nekem, hol meg kínos pillanatokat okozott. Való igaz, ő sok mindent kitaposott nekem, de ezzel együtt kölöncöt is jelentettem a nyakában. Amikor fociztunk, akkor engem be kellett állítania maguk közé, hogy ne bőgjek - nagyon bőgős kisgyerek voltam, ráadásul meglehetősen dagadt is -, persze, csak hátráltattam azt a csapatot, amelyikbe „beszedtek". Őt már korán érdekelni kezdték a lányok, engem meg még csak az, hogy miért is kellene érdekelnie engem a lányoknak. Mert folyton vele lógtam, minden csibészségébe bevett, különben beárultam volna a szüleimnek - mert árulkodós, pletykálkodós, komisz kiskölyök voltam -, természetesen emiatt sokat megmosták a fejét, magyarán, anyám elverte. Ahogy így visszagondolok, rettenetesen rossz, de nagyon becsületes kis emberkék voltunk. A büntetésben anyám nem tett különbséget korosztályilag, ugyanannyit kaptam a fakanállal vagy a vasalózsinórral, amikor kaptunk, mint ő. Amikor kiskamaszodott, leveleket küldözgetett velem a szomszédban nyaraló pesti lánynak, én meg lelkes kis postásként szaladgáltam az üzenetekkel. Olyankor hálás volt, meg én is neki, és álmomban már csókolgattam én is azt a lányt. Még a takarítást is elvégezte helyettem ezekért a pótolhatatlan szolgálatokért. Takarítani, rendet tartani akkor is gyűlöltem, azóta is gyűlölök. De jó testvér volt, mindig kiállt értem és mellettem, mások előtt védett, kettesben pedig rendszeresen tágította a fejemet, okított, és nem ritkán fenyí- tett. Sokat értettem meg a világból úgy, hogy néztem, hogy él, mit csinál, mivel szeret foglalkozni. Ő tanított meg arra is, hogy kell keménynek lenni, hogyan bátornak, és hogy nem kell fölöslegesen ostobán hősködni.

28