Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - Onagy Zoltán: Dragei hajnalok Zalánnal: az első tíz év
magához tér, hogy halva szülte meg a gyerekét. A kétségbeesés a legkülönösebb reakciókat váltja ki az emberekből, ezt tudjuk. Nos, ez a Mária néni minden ésszerű magyarázat nélkül pofozni kezdett tehetetlenségében, nem egészen csecsemőkre méretezett nagy pofonok voltak ezek, mindenki döbbenten bámulta, hogy mit csinál, de senki sem mert közbeavatkozni. Valamelyik pofonnál aztán meguntam, hogy hiába nem élek, engem mégis pofoznak, avagy az jutott eszembe, ha már ilyesmi eszembe jutott, hogy miért van az, hogy az én első élményem, amit ettől a világtól kapok, máris néhány kiadós pofon, és méltatlankodva felsírtam. Ha már így történt, akkor élnem kellett tovább, azaz belépnem az életbe. Sokat gondolkodtam később is ezen, miféle választás volt részemről, hogy már születésemkor is a halál mellett tettem le a voksomat. Arról már nem is beszélve, hogy volt-e joga nevezett Mária néninek visszahozni engem az életbe, ha magamtól nem akartam azt kipróbálni. Most már mindegy, gondolhattam, és ordítottam tovább, mint a sakál, felháborodva, megsértődve, tehetetlenül, kiszolgáltatva annak, amit talán el akartam kerülni öntudatlanul. Az életnek.- Szolnokon? Kórházi körülmények közt?- Abonyban nem volt kórház abban az időben - ahogy ma sincs -, és gondolom, látva édesanyám szokatlan kiterjedését a szülés előtt, az orvosok jobbnak látták, hogy ne otthon szüljön meg, ahogy a bátyámat, hanem a kórházban. így lettem szolnoki születésű, noha Szolnokhoz azon a pár napon kívül, amíg a kórházban tartottak bennünket anyámmal, semmi közöm nem volt. Az már az én legendáriumom, hogy amikor összevesztem az abonyi polgármesterrel, történt ez pár évvel a rendszerváltás után, az életrajzaimba rendszeresen Abonyt jelöltem meg születési helyemül. Meghamisítottam az autobiográfiámat. Nem tellett semmibe, és igazabb is volt ez az Abony, mint a kórháza miatt engem polgáraként jegyző Szolnok. Ez a hol itt, hol ott születés majd okoz némi fejtörést azoknak, akik foglalkoznak velem, az életművemmel, már ha lesz, aki foglalkozik távozásom után a hagyatékommal, illetve velem.- Ratkó-gyerek? Ratkó Anna (Ratkó József költő szövőnőből EÜ-miniszterré lett nagynénje, hogy ide is belopjunk némi költészetet) 1953 februárjában szignálta az elmúlt évezred legdurvább abortuszrendeletét, kellett a vöröskatona és a munkáskéz a hazának, e törvény generálta populáció- növekedést nevezi a szakirodalom Ratkó-gyerekeknek. Tehát: tudtoddal becsusszant szerelemgyerek vagy, netán gondos családpolitikai eredmény?- Nem hinném, hogy Ratkó-gyerek lennék, noha a Ratkó-kirajzáshoz tartozom. Édesapám már érett, háborút megjárt férfiú volt, amikor elvette feleségül az akkor éppen csak tizenhét éves anyámat. Megküzdött szerelem volt a javából az övék, itt nem elősorolható számtalan családi gánccsal és családtörténeti egybeeséssel kellett megbirkózniuk ahhoz, hogy egymáséi lehessenek. Biztos vagyok benne, hogy nem a népköztársaság intenciói szerint feküdt egymás mellé az ágyba ez a két nagyon tiszta ember. Törődtek is ők Ratkó Annákkal, Rákosi Mátyásokkal, populációnövekedéssel! Egymással törődtek, a maguk közös örömével ritka együttléteik során, hiszen a hét napjából legfeljebb két éjszaka jutott nekik az összebújásra... Akartak bennünket, mi másért kötötték volna össze az életüket, hogy családjuk legyen, és feltehetően egyikük sem lett volna képes egy alakuló élet kioltására, még ha engedélyezték volna is.- Abony egy csendes, poros alföldi község, ahol az ötvenes évek falusi gyerekeinek teljesen normális életét élted állatokkal, libaúsztatóval, szederfákkal, nyáron kánikulával, télen nyakig hóval?- Abony számomra rendkívül színes hely volt a csendjével, a porával, a teheneivel, a libáival, a szederfáival, a nyári kánikuláival, a télen nyakig érő havával, a falu két bóklászó 27
