Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - Aczél Géza: (szino)líra: vers

Aczél Géza

(szino)líra

torzószótár

alamizsna

öregszem már a megszokott motívumok bennem egyre gyakrabban visszajárnak de ismétlések nélkül hogy is lenne bármiféle ritmusa a világnak ha kényes érzékszerveink izgatottan pulzáló felvevőpiaca egyszer csak kiapad és jól bevált közhelyek mentén nő meg a feladat a káoszban széttekinteni és ebben a furcsa idősodrásban lehetsz akár bölcs akár szenilis zseni már ki vagy a külső körülményeknek szolgáltatva hisz hogyan is lehetnél bornírt politikusok s önmagáktól elájult celebek papja legfeljebb talán az örökösen szétszakadt szakma figyelhet még néha oda néhány aktualizált zengeményre amelyekre persze az írástudóknak túlsó része rögtön vicsorog és ez hízelgő is lehet ha hiányzik hogy nem vagy ott legalábbis egy ártatlan voksra amit némi alamizsna hozna miként a megkergült választásokon egy hevenyészett pörkölt illata így aztán egyre gyakrabban szól egy belső hang végső megtisztulásra barátom menj haza mondanám is ahogy régen a klasszikusok inkább építkezz ha lobogna formátumos körvonaladban még némi kedv de nem marad csak a rutin s egyre többet üldögélsz a budin pedig a többiek is ide várnak

alamizsnálkodik

csontvárys az arca mocskos rongya lóg a vállán s jaj egyre közeleg torkomban kezd zakatolni szívem pedig nem vagyok már éppen kisgyerek a pénzt se bánom hiszen a megélhetésnek alsó peremén olykor éttermekig is jutva megélek én és nehéz pénzekért a gyermek is tanul valahol köröttem a táguló akol sem éhezik legtöbb helyen kocsi és lakás értelmes tekintetükben talán csak a relativitás szánt mély árnyékokat de bölcsek és tudják az igazság a legidétlenebb mézesmadzag mely a teremtés óta odavan s mind gyanús ki affektálva túllamentálja a nyomornak is végső soron csak belülről támad harmóniája az őszinte szomorúság tisztes embereknek fáradt lelkében előbb-utóbb úgyis elkopik mivel mélyülő szemekkel hiába alamizsnálkodik részvéte megviselt bukszájában egyszer csak leáll mert mintha megjárnád indiát jótékony gesztusodra dőlni kezd a tömeg baksisért remegésüket akkor ki váltja meg legyenek bár alattomosak vagy szemérmes emberek válogatnod improvizálva így aztán nem lehet és mi jogon bő zavarodban emeled öblös kupádat s válaszod a kérő szónál is jobban motyogod együtt vagyunk megalázva

21