Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Alföldy Jenő: Irodalmunk végvára Délvidéken
eredményeit, és nem volt szégyellnivalója. A Korunk vagy a Sarló hírnevét talán nem érte el a Kalangya, de jelentősen hozzájárult ahhoz - ezt már én teszem hozzá Pintér Lajos kitűnő és hiánypótló áttekintéséhez hogy az 1945 utáni jugoszláviai fórumok, az évek múltán például Fehér Ferenccel, Brasnyó Istvánnal, Bori Imrével, majd a fiatalabb korosztály izmos tehetségeivel megerősödve, európai színvonalú folyóirattá növesszék a Híd folyóiratot. És a külön arculatot teremtő modernség, az avantgárd fórumait is életre segítsék akkor, amikor Magyarországon - Pintér Lajos könyvének írásakor, a hetvenes években - ez még elképzelhetetlen volt: a hagyományosabb Híd mellett megszületett az Új Symposion, amely ugyancsak élvonalbeli költőket, írókat és nélkülözhetetlen „kismestereket" adott a magyar irodalomnak. Örömmel üdvözölhetem ezt a viszonylag kis terjedelmű könyvet mint remek kezdeményt, mint visszajelzését annak a hősies és áldozatos munkának, amelyet a Délvidék magyarjai vállaltak a második világháború előtti és alatti másfél évtizedben a szellem szabadságáért. Egyetértek azzal, amit a könyv előszavának írója, a délvidéki irodalomtörténész, Fekete J. József - egyebek közt kiváló Szentkuthy Miklós-kutató — állapít meg Pintér Lajos könyvének tanulságaként: „A Kalangya (...) négyes kötődésben igyekezett megtalálni helyét, kapcsolatot tartott a helyi alkotókkal, az egyéb kisebbségi irodalmakkal, a délszláv irodalmakkal és a magyarországi irodalmakkal. Tegyük hozzá, a világirodalommal is." Futólag azt is meg kell említenem, hogy volt idő (megint csak emlékeztetek rá: ilyen időszakban keletkezett a még nagyon fiatal Pintér Lajos könyve is), amikor az anyaország nagy költői, olyanok, mint Weöres Sándor, vagy mint Illyés Gyula egészen 1988-ig letiltott nagy műve, az Egy mondat a zsarnokságról a vajdasági magyar értelmiségieknek, irodalmároknak köszönhetően megjelenhetett. És az is nevezetes tett volt, hogy a kiváló irodalomtörténész, Bori Imre a marxista esztétika korlátainak szorítása nélkül írhatott az itthon kínosan vagy sehogyan sem kezelt nagyokról, olyanokról, mint például Kassák Lajos, Weöres Sándor, Juhász Ferenc vagy Nagy László. Talán egy kissé eltértem a tárgytól, de jó szívvel ragadtam meg az alkalmat Pintér Lajos bátorságról és tájékozottságról tanúskodó munkájának orvén, hogy az időben kissé kiterjesztve a mű tárgyát, kifejezhessem rokonszenvemet az igen sajátos körülmények között működő délvidékiek iránt. És ez alkalomból is aláhúzzam az illyési gondolatot (szabadon idézve): a centrum felelőssége, hogy a különféle régiók ne váljanak provinciákká, de ezért a régióknak is meg kell tenniük azt, amit lehetséges. (Életjel Könyvek, Szabadka, 2013) E számunkat nyomta és kötötte a Print 2000 Nyomda Kft. iMvr>MnA kft 6000 Kecskemét, Nyomda u. 8. Tel.: +36 76 501 240; Fax: +36 76 501 249 E-mail: info@print2000.hu www.print2000.hu Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap támogatja. 112
