Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - A. Gergely András: Történetek nyoma, terek világa, mindennapok értelmezései

A. Gergely András

Történetek nyoma, terek világa, mindennapok értelmezései

Ha nem puszta könyvcímeket szednénk csokorba, követve az internetes könyvpiac egy-egy nagymonográfiát is öt mondatban „elintéző" közlésmódját, szinte kézre áll, hogy oly széles ölelésű cím alá sorolható művekre is kitérjünk, melyek révén mind a műegész, mind a róla felkínálkozó elbeszélés méltó felülete lehet az alkotó és olvasó közötti lehetséges találkozásnak, avagy művek és olvasóik érintkezési hatáslehetőségének. Az alábbi ex librisek ezért elszántan „elbeszélésre" formálódnak - előzetes megbocsátást remélve az Olvasótól. Vagy ha mást nem, legalább azt a kitüntető figyelmet remélve, melynek teresedésében, létformáiban az alkotói közlés szándéka juthat el a befogadóhoz.

A nagymonográfia példája nem véletlen mintázat itt. Az asztal sarkán álló kötetek egyike ezt a csekélyke funkciót kereken 750 oldalon teljesíti be, melyből az apró betűs bibliográfiai-adattári forrásközlés is harminc oldal, hódolva annak a konvencionális igénynek, hogy egy tisztes opus legyen kellőképpen alátámasztva, mégannyira, ha doktori értekezés is. Márpedig Kövér György munkája az, s mi még ettől is elvárható, nemcsak vaskos, hanem időszakosan példázatos, nóvum mivoltában is tiszteletet parancsoló. Szerény címe, A tiszaeszlári dráma. Társadalomtörténeti látószögek1, nem harsog népszerűségért, s aki a publicisztikai könnyedség reményével, vagy a „nnna, végre megtudok valami biztosat" szándékával veszi kezébe, hamar lekonyulhat (a Szerző az előszó legelején közli, hogy szó sincs „perújrafelvételről", az eltűnt cselédlány százharminc évvel későbbi „megtalálásáról" vagy a 19. század végi magyar politikai klíma harsány bemutatásáról). Szó van, és sok szó, tudós szó, alapos és mívesen építkező szókatedrális van a kötetben, mely a lokális társadalomtörténeti monográfiák legjobb hazai tradíciójához kapcsolódva, Victor Turner társadalmidráma-felfogására alapozva dolgozza föl a Tisza menti falu drámáját, vagyis elkülöníti a társadalmi struktúraképzetek és a konfliktusokban szereplők időleges viselkedésmódjainak ábrázolását, nem pusztán „formalizált struktúrákba" tagolt helyzetrajzot adva, hanem a szereplők pszichéjében, „a cselekvők fejében, tettek és erőfeszítések céljaként’’ megragadható tüneményekre koncentrál (10-11. old.). Mint írja: „anélkül, hogy Turner négyfázisú drámasémáját mechanikusan utánozhatónak gondolnánk (normaszegés, krízis, helyreigazítási akció, reintegráció vagy szakítás), magát a modellt inspiratívnak találtuk" (uo.). Kövér szinte „hárít", amikor arról szól, hogy nem ő talált rá Tiszaeszlár történetiségének kutathatóságára, nem pusztán a

1 Osiris, Budapest, 2011. 749 oldal.

99