Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Büky László: Karinthygroteszkek nyomában

is, átvitt értelemben is.) Füst Milán viselkedésének, gesztusainak némely jellegzetessége emlékeztethették Karinthyt a cirkuszi produkciók rendkívüliségére és harsányságára. Devecseri Gábor (1967: 267-9) szerint Karinthynak kedvenc története volt, amely szerint Füst szokásos gesztikuláló, harsogó és rikoltozó módján Somlyó György versét mondta el a Nyugat egyik irodalmi délutánján, amelyik egy nyári vendéglő lugasai alatt zajlott. Az ereszről egy [NB.] macska fölfigyelt Füstre, és a „földöntúli vijjogásokkal" teli versmondás végén leugrott a fejére. A történetet Füst Milán tagadja... A Nyugat jubileumi estjén ugyancsak „az említett rikító eszközökkel" mondotta el egyik versét. „[...] valahányszor a költő nagyobb kaszáló mozdulatot tett, a közvetlenül mellette ülő Karinthy nagy riadalmat mímelve kapta odébb a fejét [...]". A Füst Milánra emlékező írásokban rendre szólnak előadásmódjának efféle módjára, Gelléri József (1988: 25) szerint legutolsó egyetemi elődását 1961 májusában „[...] halkan, alig érthetően, valami zokogással a hangjában" kezdte, majd „[...] mennydörgővé vált. Öklével rávágott az asztalra, és talán Babits »Nunquam revertar«-ját dobolta." Varannai Aurél (1986: 4) így írja le, miként szónokolt Füst egy választási gyűlésen: „Hórihorgas alakja szinte lengett a dobogón, két karja úgy szelte a levegőt, mint Don Quijote kardja a szélmalmot, arcizmai rángatóztak, hol susogott, hol üvöltött - olyan jelenség volt, mint egy madárijesztő."

Karinthy Füst jellegzetes viselkedését bizonyára a cirkuszi idomárok nemritkán szemfényvesztő hókuszpókuszaival hozza kapcsolatba az idomított fókák emlékezetes budapesti szereplése nyomán.

3. Karinthy saját magát is szerepelteti írása végén az így írtok ti stílusparódiáira való ironikus célzással: „mint régi, megbízható állathangutánzó fejezi be a műsort."

IRODALOM

Büky László 2000, Egy vers szóhasználati háttere - Füst Milán: Szellemek utcája, Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelvészeti Tanszék, Szeged.

Demeter Imre 1965, Színészek a Newyorkban = A Newyorktól a Hungáriáig, szerk. Konrádyné Gálos Magda, Minerva, Bp. 89-111.

Devecseri Gábor 1967, Irodalmi pincék és padlások = D. G., Lágymányosi istenek, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 265-95.

Fejes György 1969, Reinitz Béla zeneműveinek jegyzéke = Magyar zenetörténeti tanulmányok Szabolcsi Bence 70. születésnapjára, szerk. Bónis Ferenc, Zeneműkiadó, Bp. 293-315.

Füst Milán 1968, A feleségem története, Magvető Kiadó, Bp.

Füst Milán 1969, Összes versei, Magvető Kiadó, Bp.

Füst Milán 1999, Teljes napló I—II., Fekete Sas Kiadó, Bp.

Gelléri József 1988, Beszélgetés Füst Milánról születésének centenáriumán, Köznevelés XLIV. évf. 29. sz., 24-5.

Ignotus Pál 1989, Csipkerózsa - Budapesti és londoni emlékek, Múzsák Közművelődési Kiadó, Bp. [Eredetije: Haladás, 1947. VIII. 14. - 1948. szept. 18.]

97