Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Beke József: Bonyodalmak az Arany-versszövegek és magyarázatok körül
Tehát nyilvánvaló, hogy itt nem szó szerinti egyik lábról és kengyelről van szó, hanem arról, hogy Buda látja: hívei már félig át is pártoltak Eteléhez, indulófélben vannak. 10 A helyes értelmezéshez az is szükséges, hogy elképzeljük a versben ábrázolt helyzetet. Láthattuk már föntebb a sanda ló esetében is: aki nem látott még vásári forgatagot, talán el is siklik a ló ottléte fölött. Arany A kép-mutogató című verse bemutatja a régi korok egyik kedvelt látványosságát. Ez abból állott, hogy vásárokon, sokadalmakban póznákra vagy nagyobb sátor oldalára képeket erősítettek, amelyek sorban ábrázolták valamelyik érdekes történet egy-egy epizódját. A kikiáltó pálcával mutogatott a képekre, közben magyarázta az eseményeket. Az ErtSz. készítője két kifejezés magyarázatában is tévútra került, mert valószínűleg nem ismerte ezt a „régi idők moziját". Egyik tévedése a rajz szónál található, mert kifejezetten csak „vonalakkal való ábrázolásaként értelmezi. Márpedig láttuk a Melyik talál? című versben, hogy még Arany korában is mindenféle képi, sőt fényképes ábrázolást is jelenthetett, Toldi korában pedig még inkább. De ebben az idézetben: „...Toldi, /Ki malomkövekkel hajigái a harcon, Láttam is: egy ponyván mutaták, a rajzon” a ponyva szó értelmezése is téves, amikor így szól: „földre terített ponyva, amelyre az árukat... kirakták". Igaz, hogy vásárokon a földre terített ponyván árulták az értéktelenebb könyveket (innen ered a „ponyvairodalom" szónak lekicsinylő mai jelentése), de az idézet „mutaták a rajzon" kifejezése érzékelteti, hogy itt nem könyvről vagy egyéb apróságokról, hanem a sátorfára függesztett ponyvaanyagon lévő képekről van szó. (Ha a ponyva a „rajzokkal" a földön lenne, csak igen kevesen láthatnák.) Ugyancsak a versbeli szituáció félreértését tapasztalom egy nagyon közismert vers, a Családi kör két kifejezésének értelmezésében. A kezdet közismert: Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Az ErtSz. ott idézi ezt, ahol a nyugalom szót így értelmezi: „éjjeli pihenés, alvás". Mivel a versben még ezután következnek a vacsorázás, a beszélgetés, a borsófejtés jelenetei, akkor ez az értelmezés legalábbis furcsa. Itt a nyugalom inkább csak a napi munka és a naplemente utáni elcsendesedést jelentheti, hiszen még nincs is éjjel. [Idekívánkozik, hogy este szavunk eredete összefügg a nap lenyugtával, a látóhatáron leestével. Gertrudis a Bánk bánban az ablakon kinézve mondja: „Napest".] De az is téves, amit a kitesz ige értelmezésekor látunk, mert így szól: „belső helyiségen kívül levő... helyre... teszi". Nézzük a verset: Nem késik azonban a jó háziasszony, Illő, hogy urának ennivalót hozzon, Kiteszi középre a nagy asztalszéket, Arra tálalja fel az egyszerű étket. Ugyanis a versből tudjuk, hogy kint már sötétedik, belül van a tűz is, a béna harcfi belép. Ezért az asszony az asztalt a helyiségen belül inkább csak a faltól kiteszi középre, hogy körül lehessen ülni, nem pedig ki, „helyiségen kívülre", tehát az udvarra. 86
