Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Novák László Ferenc: A magyar településrendszer hungarikuma
lezték őket.8 A XVI. században, a török hódítás nyomán bekövetkezett létbizonytalanság az önkormányzat további erősödésére késztette a mezővárosokat. A magyar földesurak csupán távolról tarthatták szemmel hódoltsági birtokaikat, a királyi Magyarország területéről, a végvárakból avatkozhattak a vármegye hatalmával és a végvári katonasággal a Három Város életébe. Az autonómia erősödését döntően befolyásolta a török szultántól nyert hász városi kiváltság, még akkor is, ha az súlyos adózást és egyéb terheket jelentett a cívis lakosság számára. Az autonómia sajátos módon összefonódott a kálvinizmus puritánságot hirdető ideológiájával. A kiváltságos állapotot kénytelen volt elismerni a magyar királyi hatalom is, hogy ezáltal is megőrizhesse befolyását a hódoltsági területen. Például Nagykőrös 1642-ben vásárolta meg Pótharaszt pusztát, s ezt királyi jóváhagyás szentesítette, s a kommunitás szabad állapotát I. Lipót is megerősítette 1693-ban, valóságosan is kiváltságos városnak tekintve Nagykőröst.9 Az erős önkormányzatú mezővárosi közösség a magyar hatalom érdekeit kiszolgálta. Pest vármegye előretolt bástyájának tekinthető a Három Város. A vármegye - a királyi hatalom - a magisztrátussal érvényesítette akaratát, foganatosította rendeletéit, s hagyta jóvá a Három Város bíróságának ítéleteit, feljebbviteli bíróság volt (például főbenjáró vétkeket, mint a „törökösség", a vármegyén tárgyalták). A Három Város, mint hatalmi szerv, az ún. parasztvármegyék felett állt, önálló biztonsági, csendőri szervezetet alkotott. A Három Város földesurainak is képviselője, „reprezentánsa" volt: megfizették részükre az adójukat, viszont földesúri jogokat gyakorolt a magisztrátus, testületi földesúr szerepet töltött be (házastelket, földet adományozott vagy elkobzott, belső ügyekben bíráskodott, viszonylag önálló politikát folytatott). Az autonómia erőpróbája a XVII. század végén kezdődött, amikor 1688-ban a Neoaquistica Comissio (Újszerzeményi Bizottmány) megkezdte működését.10 Mivel egy testületi földesúr alá tartozott Cegléd, a Clarissa-apácarend birtokjogához kétség nem férhetett, s Cegléd mezőváros birtokában a bécsi udvar megerősítette őket 1714-ben. Ennek következményeként kerültek a ceglédiek szoros földesúri fennhatóság alá, ami végül is a mezőváros autonómiájának megszűnését is eredményezte. Megtörték a reformátusok hegemóniáját, s ez az autonómia megszűnéséhez vezetett. A betelepített katolikusokkal osztották meg a törzsökös református magisztrátus hatalmát, a földesúr közvetlenül beavatkozott az elöljárók választásába, bevezette az úrbáriumot, a földesúri bíráskodást, úriszéket állítva fel a mezővárosban. Kecskeméten a Koháry földesúr is közvetlen fennhatósága alatt tartotta a várost (különösen az 1660-as török expanziót követően), úriszéket állított fel, s gyakorolta az 1702-ben szerzett pallosjogát is. Ennek ellenére azonban Kecskemét jogállása merőben eltért Ceglédtől, nem került közvetlen jobbágyi függőségbe, mint Cegléd, ahol végrehajtva az urbáriumot, a lakosságot a jobbágyság közvetlen dologi formái közé kényszeritette a - Clarissa apácarend földesurasága jogörökébe jutó - vallásalapítványi uradalom, megvalósítva a jobbágy telekszervezetet, közvetlen úrbéri függőséget. Nagykőrösnek és Kecskemétnek, ahol több földesúr volt illetékes a birtoklásban, hosz- szas küzdelem árán sikerült megőriznie autonómiáját. Kecskeméten jóllehet erőteljes befo8 Bácskai Vera, 1965.127. 9 Novák László, 1978; Novák László, 1994. 10 A Magyarországon berendezkedő Habsburg-hatalom minden 1683-tól fegyverrel megszerzett, illetve „meghódított" területet „új szerzeménynek", saját tulajdonának tekintett, s eredeti birtokosának csupán akkor szolgáltatta vissza, ha igazolni tudta tulajdonjogát, birtokának jogcímét, és megfizette érte a fegyverváltságot (Ius Armorum) a kincstárnak, amely a birtok értékének 10%-át tette ki. 63
