Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Petrőczi Éva: „Külön indákon tekeregve…”
Petrőczi Eva „Külön indákon tekeregve..." Sárközi Mátyás: Párban magányban Nem tudom, hogy a szerző, aki ebben a könyvében szüleit, Sárközi György költőt és feleségét, Mártát, minden elesettek (költők és nem költők) istápolóját, csak epizódszereplőkként villantotta fel, gondolt-e arra, hogy a Párban magányban voltaképpen apja halhatatlan versének, a Virágok beszélgetésének szép, helyenként költészet közeli prózai parafrázisa. Elegendő ugyanis e tizenhat sorával is nagy vers (első megjelenése: Nyugat, 1925, 2. szám) első versszakát idéznünk, s máris pontos iránytűt tarthatunk a kezünkben Babits Mihály és Tanner Ilona (alias Török Sophie!) kapcsolatának, házasságának korántsem „kazinczysan idilli" eseményeit követve: Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús virág voltál, Köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis hozzám hajoltál. Ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen, Mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében." Be kell vallanom - bár a recenzens az etikett szerint legyen mindig tárgyilagos és, ha lehet, személytelen -, hogy a könyv egyik főszereplőjéről, Babitsnéról nehezen tudok harag és részrehajlás nélkül beszélni, a róla hallott első, Jékely Zoltántól hallott anekdotának köszönhetően. A történet lényege: az ifjú Zsoli egy esztergomi látogatás alkalmával, kéretlen-kínálatlan pákosztoskodott a Babits-nyaraló kertjének hullott diójából, kiérdemelve ezzel a magyar irodalom akkori Nagyasszonyának indokolatlan, a bűntetthez képest túlméretezett haragját. De kezdjük a reklámnyelven szólva — „letehetetlen" - kötet nyitányával, Ady temetésével, s Csinszka ügyetlen kísérletével, hogy a halott költőfejedelem helyett megszerzi magának az élőt, Babitsot. A dramatis personaként beszéltetett főszereplők - Babits Mihály, Tanner Ilona, Szabó Lőrinc és Csinszka - szövegei nem a szerző fantáziájának szülöttei: verseik, leveleik, naplórészleteik, s a hozzájuk köthető gazdag (a kötet végén pedánsan fel is sorolt) szakirodalom elemei mind-mind megjelennek ezekben a monológokban. Elsőként idézzük (e háromszorosan is költői utcán magam is csaknem húsz éve járva-kelve) Csinszka szavait, majd a babitsi (csöppet sem hízelgő) kommentárt: „Fenn voltam Babitsnál a Reviczky utcában. Háromszobás lakás, már több mint két éve bérli Bánffy Miklós gróftól. Jó környék, arrafelé van a Sucre Coeur meg a francia követség. Bánffynak is van ott palotája. Öreg grófnék sétáltatják öreg ölebeiket. Mis baráti volt, szívélyes, de nem több. Teával kínált. Elküldhetné azt a csúf, hebrencs, rossz szemű fekete G. Szabó Lőrincet, aki állandóan velejár. Ismét meglátogatott, rajongásától borzon- gok. »Az első költő felesége« rangjára vágyik. Elvittem az Est moziba, izgalmas amerikai kalandfilmet vetítettek. A sötétben hozzám bújt, megcsókolta a szájam sarkát." Ez a bevezetés jó alkalom arra is, hogy nyitánya legyen a Babits-Szabó Lőrinc-kapcsolat részletesebb bemutatásának, prózába oldva a Tücsökzene megfelelő epizódjait. Irodalmunk egyik nagy rejtélye, hogy a mindig kócos, finoman szólva is erotomán költő-suhanc és az Amor sanctus korán megöregedett, már nagy betegsége előtt is sok testi-lelki nyűggel megvert arkangyal-poétája hogyan tudott kétszemélyes kis költőtársaságot, alkotói közösséget fabrikálni Reviczky utcai együttlakásuk idején. A sors fintora, hogy Babits épp gyámolítottjától „örökölte meg" Tanner Ilonát. De hiába az ünnepélyes látogatás a „második vőlegény" családjánál, hiába a romantikus itáliai nászút, az éteri-aszkétikus költőfejedelem nem képes megfelelni asszonya elvárásainak. S ahogyan idegenek az ágyban, ugyanúgy zárkózott természetétől idegen lehetett 106
