Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Heltai Nándor: Helyi színek
tanács művelődési osztályvezetője, mivel zsűrizetlen alkotások nem kerülhetnek a falakra. A városi népművelési felügyelő szerencsére tudta, hogy egyszer kiállított művek bemutatását nem kell újra engedélyeztetni. Képarchitektúrái a Művészklubban (Rákóczi út 3.) kerültek a közönség elé, szigorúan betartva Heltai Nándor népművelési felügyelőnek levélileg küldött előzetes útmutatásait. Kedves Elvtársak Kérem nagyon, vigyázzanak a képekre, hogy meg ne sérüljenek. Ezek úgy vannak festve, hogy nem lehet utána javítani. Kettőt-kettőt arccal kell egymáshoz illeszteni a csomagolásnál, nehogy az akasztó csavarok megsértsék a festett oldalakat. Az akasztásnál arra kell vigyázni, hogy az alsó rámalécek egy magasságban legyenek. Kérem, vegyenek minden lehetőséget figyelembe és fogadják Szívélyes üdvözletemet: Kassák Lajos Két plakátot rolniban küldök a kocsival. 1965. VI. 2. Két nap múltán, fején elmaradhatatlan kalapjával, Kecskeméten fogadta köszöntőnket. Elkísérte felesége is, aki ügyintézőként is működött a Kassák-műhelyben. A kiállítás megtekintése után első útjuk a művésztelepre vezetett. Azt az épületet keresték, amelynek manzárdszobájában Uitz Béla vendégeként 1916 nyarán feleségével kellemes hónapokat töltött, „csöndben és nyárban", mint tudható az Egy ember élete című önéletrajzi remekléséből. Valószínűsíthetően itteni motivációknak köszönhető a Júliusi földeken, a Karmester, esti világításban, a Himnusz („Baglyos faszűzek kontyán állong a sárga toronyóra: dél van") és biztosan az Asszonyok a parkban. Azt a szörnyű éjszakát festette meg, amikor a síró-jajgató asszonyok serege lepte el a művésztelep melletti térséget, remélve, hogy még egyszer, utoljára, a műkerti elágazásnál, még egyszer megáll szeretteikkel a frontra induló katonavonat. Kicsit elbizonytalanította az akkoriban új Park étterem és az egykori művészvilla állapota. A Műkert keleti szélén omladozó, megtépázott tetőzetű, szemetes udvarú épület és környezete lehangolta Kassákékat. „Valamikor volt egy cigányváros, gyakran ellátogattak oda a művészek különleges hangulatáért. Ez itt egy másfajta cigányváros", dünnyögte, a környező lepusztult házakra és lakóikra pillantva. A közeli, beutalásos rendszerrel működő alkotóházban leghosszabban Bényi László tágas, emeleti műtermében időzött. A Nemzeti Galéria tudományos munkatársa lelkesen dicsérte az állam áldozatkészségét, amíg Kassák megkérdezte, hogy miért olyan drágák az alkotóházak. A modern művészettel elgyűrűzött mestert kevéssé érdekelték egy Münchenben megvásárolt Munkácsy-kép hazaszállításának kalandjai Bényi László előadásában, inkább könyveit nézegette. Előbb a Kandinszkij-kiállítás pompás katalógusát nézegette, lapozgatta, majd dühös mozdulattal, mérgesen szitkozódva a szoba túlsó sarkába hajította az akkoriban megjelent Művészeti Lexikont: „Rohadt, szar banda." Kicsit megnyugodva mondta el, hogy butaságot írtak az aktivizmusról, általában a modem izmusokról. Este a művészklubban Sik Csaba vezette be szerzői estjét, a Kelemen László irodalmi színpad tagjai Kassák-költeményeket, prózarészleteket adtak elő, majd valóban érdekes beszélgetés alakult ki a megjelentek és az író között. 99
