Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Weszely Tibor: Irodalmár matematikusok
Weszely Tibor Irodalmár matematikusok A hetvenéves Staar Gyulának, tisztelettel „A múltat nem lehet tőtünk elvenni. De az csak akkor a miénk, ha ismerjük." Nemeskürty István Az emberiség természettudósai között nem ritkák azok a személyek, akiknek érdeklődése és tevékenysége kiterjedt a szépirodalomra is. Ezzel kapcsolatban emlékezzünk meg két olyan hajdani magyar matematikusról, akiknek irodalmi alkotásait irodalom- történetünk is számon tartja. Bevezetőül csak annyit említsünk meg, hogy nálunk a matematikai tudományok művelése - a kiemelkedő tudományos múlttal rendelkező nemzetekhez viszonyítva - később jelenik meg. Helytálló megfontoltsággal írja Szénássy Barna (1913-1995), a debreceni egyetem egykori matematika-történész professzora: „Sokan vallják, hogy nálunk a Bolyaink előtt igazában nem is beszélhetünk jelentősebb matematikai eredményekről. Ez, ami a tudományos alkotást illeti, csaknem teljes mértékben igaz is. E téren a két Bolyai nevéhez a fejlődésnek -felszínesen nézve szinte előzmények nélkülinek látszó - robbanásszerű változása fűződik." Megemlítjük, hogy apa és fia, Bolyai Farkas (1775-1856) és Bolyai János (1802-1860) tevékenységéről van szó. Kronológiai szempontból az első olyan magyar matematikai eredmény, mely nemzetközi elismerésben részesült, az Sipos Pál dolgozatában látott napvilágot, melyet a Berlini Tudományos Akadémia 1795-ben aranyéremmel tüntetett ki és folyóiratában nyomtatásban is megjelentetett. Ő volt az első aranyérmes matematikusunk, és akkoriban Magyarország legelismertebb ilyen irányú szaktekintélye. Az elkövetkezőkben Sipos Pál és Bolyai Farkas irodalmi tevékenységéről ejtsünk néhány szót. Sipos Pál 1759. október 16-án született Nagyenyeden. Tanulmányait szülővárosának híres iskolájában, a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végezte, majd néhány évi neve- lősködés után 1783-87 között a kollégium egyik partikuláján, Szászvároson volt rektorprofesszor. Állását ismételten felcserélte a mentorsággal, a matematikában jártas Teleki József gróf fiát tanította Szirákon, majd pártfogóinak anyagi támogatásával 1791-ben külföldi tanulmányútra indult. Az Odera menti Frankfurti Egyetem teológia fakultásának lett a hallgatója, majd Göttingenben is megfordul, ahol A. Kästnert (1719-1800) - Carl Friedrich Gauss és Bolyai Farkas későbbi matematikaprofesszorát - hallgatta. A már említett dolgozatában az ellipsziskerület meghatározására a mai napig is kitűnő közelítő eljárásnak tekintett módszere éppúgy elismerést érdemel, mint a körív mérésére és felosztására feltalált eszköze, az izométer, amely az általa felfedezett Sipos-féle görbe (kochleoid) alkalmazására épül. Ő használta először Magyarországon szögmérésre a negyedkör tízes rendszerű törtrészeit, és trigonometrikus táblájának szerkezete - melyet Specimen novae tabulae trigonometricae címen 1807-ben Pozsonyban adott ki - egyedüli a maga nemében. A sárospataki kollégium 1810-es kitűnő matematika-tantervét az akkori professzorának, Sipos Pálnak köszönhette. Mint filozófus, egyik legkiválóbb Kant- és Fichte-követőnk. Jeles egyházi szónok és elismert költő. Teológiai témákat súroló filozófiai munkái az élete folyamán, a cenzúra miatt, nem jelenhettek meg. Sárospataki tanársága 90
