Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Biernaczky Szilárd: Afrikai (szép)irodalom Magyarországon
Vagyis folyamatosan, tegnap és ma, felmerül - a nem Afrikában zajló afrikai irodalom- történeti tevékenység területén is - nagy bőséggel az, ami újabban szinte divattá vált: az eurocentrizmussal szembeállított afrocentrizmus - az effajta szemléleti divathullámok minden lehetséges értékével és túlzásával együtt. A kérdéskör egyik legjobb összefoglalása: Stephen Hove Africentrism. Mythical Pasts and Imagined Homes, London - New York, Verso, 178 old. Ebben a szubszaharai afrikai népek által elvitatott Óegyiptomtól a négritude-n, az afrikai egység és filozófia eszméjének megszületésén (Cheik Anta Diop) át a mai vitákig feltárul az afrikai identitáskeresés minden görcse, zsákutcája, és persze ezernyi kiútja is. Nincs itt lehetőség erre a kérdéskörre részleteiben kitérni, de látnunk kell a Kármán Marianna által érzékelt helyzet sajátos, világot átfogó paradoxonét. A kérdéskörről a fehér Hove írt egy remek és erősen afrikai oldalra tartó könyvet. Ugyanakkor az immár PhD-val rendelkező ifjú szerzőnk vitairatából elénk rajzolódó afrikai afrikai konferencián viszont olyan világnagyságok nem jelentek meg, mint a Nyugaton élő és a binghamptoni (New York) egyetemről nyugdíjba vonult joruba származású, igen nagy tekintélyű, kiemelkedő értékű munkásságot teremtő Isidore Okpewho (valaha részt vett az egyik budapesti konferencián). O hosszú éveken át volt a Magyarországon javaslatba került, de nem engedélyezett, végül nyugatiak által megalapított ISOLA (International Association of Oral Literature in Africa) elnöke. De ugyanígy nem vett részt a találkozón a hasonlóan Budapesten is járt másik fontos szakember, az ibo Chukwuma Azuonye professzor (University of Massachusetts, Boston). O mellesleg egy PEN Klub ülés alkalmából ugyancsak Budapesten megfordult világhírű ibo író, Chinua Achebe, valamint Chinweizu neves ibo költő és kritikus harcostársának számít(ott). Egy tény, minden magára adó, igényes kutató a világ minden sarkában keresi a megértés útjait. Szemléletmódját bárkinek eredeti környezetéből szerzett kultúrája, neveltetése, tanulmányai szabják meg. De a saját kultúránk megélésének egy fokán képesek vagyunk (valamiért?!) kilépni a saját világunkból. A mai minden kötelék felrúgására késztető, széttaglalt világban szinte természetesnek számít, hogy ezt éppen a Kármán Marianna által teljes joggal elmarasztalt Corinne Hofmann tette meg, amikor egy nyers szexuális késztetés nyomán (meglátva egy svájci rendezvényen egy gyönyörű testű afrikait) kilép megszokott európai környezetéből, és felvállalja, hogy egy kezdetleges kultúrájú afrikai közösségben együtt él egy szamburu vadásszal, mi több, gyermeket is szül neki. Más kérdés, hogy amikor utóbb mégiscsak kimenekül ebből a világból, az időlegesen vállalt környezetet lenéző gesztussal kezelve, mondhatni, limonádét ír, mutatva felkészületlenségét abban a tekintetben, amit magára vállalt. Kell még itt egy kis kitérőt tenni, némileg kilépve a szorosan vett szépirodalom világából. Ugyanis az irodalom iránti érdeklődés kétségkívül tapasztalható folyamatos csökkenése mellett viszont az utolsó egy-másfél évtized az afrikai témájú könyvek egyfajta sohasem látott dömpingjét hozta magával, főleg persze a gazdasági, politológiai, diplomáciai, történelmi, társadalomtudományi, környezetvédelmi vagy kulturális antropológiai kutatási területeken. De ebben az érdeklődésnek mégiscsak a növekedését sejtető bővülésben benne rejtezik számos magyar szerzői mű: naplók, emlékiratok, feljegyzések forgalomba kerülése is. Különösen nagy jelentőségű, hogy Sebestyén Éva 2-3 évtizede készülő opusai végre napvilágot láthattak, és végre kézhez kaphattuk Magyar Lászlót - hitelesen, beleértve a nagy művet és az útinaplókat is, megfelelő kommentárok kíséretében. A hitelesség kérdését (vagyis azt, hogy Hunfalvy János a 19. századi közízlés nyomására számos helyen átírta jeles világutazónk szövegét) mellesleg Krizsán László vetette fel elsőnek, és az ő munkája nyomán éppen a Vasi Szemlében jelent meg először két útinapló a szerző eredeti 68
