Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Tornai József: A halálfej szemürege; Vidám angyal, szárnyas tisztaság; XXI. századi Dózsa György; Elkárhozhatatlan: versek

így nem lehet, így nem lehet, így nem lehetséges, ha te nem vagy itt, megrajzolni a gyepüket, bár Werbőczi és vérfarkasai nyüszítve tépnek minket szétrepedt szájukig, szétpörzsölt országunkig,

lángolva csap le ránk még-mindig-pásztorkirályságunk,

minden kapavágásba egy szavad,

minden könnyedbe egy kard,

csontod a lábamba,

versed a vérereimbe, ide,

mert én nem tudtam, hogy egyre jobban hiányozni fogsz, ez az én bűnöm, bocsáss meg nekem,

göndör hajaddal tekerem be Tiszától Dunáig dagadt gyermek-bokámat,

virágozzál a földeken és a mennyeken, áldassál mindnyájunk által, kiket szültél, kit megszültünk: veszteni tudó még így nem diadalmaskodott, nem hurrázott napárnyat, napkoronát, ha veled együtt szögeinek a feszületre.

Elkárhozhatatlan

Egy sárga lepke, egy sárga kutya röpködött a fekete szederbokrok fölött tavaszi télben.

Megálltam, de a lábam ment tovább, az orgonák közt lila-kéken.

Isten-szőtte mennyboltozat megvédett, az átok alatt is annyira hittem

a mindenség áldomásában, kvazárnak, tejútnak láttam magam mindvégiglen

51