Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 7-8. szám - Gerőcs Péter: A névtelen diagnoszta
Gerőcs Péter A névtelen diagnoszta Egy olyan portré megrajzolására készülök, melynek alanya bár tökéletes kontúrokat, éles és - reményeim szerint - plasztikus körvonalakat kap, az ábrázolás pontossága anonimitással fog együtt járni. Fogadjuk ezt el; nem is lehet vele semmi gondunk, hiszen a portré lényege az egyszeriségben és szűkös képkivágatban felsejlő általánosabb, vagyis totálisabb nézőpont, a pillanat síkjában meglapuló időbeli mélység. Ám a vonásokban éppen ez érdekel minket: az általuk kifejezhető univerzálék egyénített alakzata. Minden személyiségjegy általános, de a jegyek elrendeződése a személyiség egészében egyedi. Sietve megsúgom az olvasónak, ha nem lett volna eddig is a napnál világosabb: a portré már javában készül. Egyesek ezen a ponton talán tippelni is bátrak, ám őket figyelmeztetem, hogy sietségükkel elvétették az elméleti lényeget, ami pedig az, hogy a névtáblát nem szórakozásból vagy játékos csínytevésből takartuk le, hogy a legügyesebb és leggyorsabb rántsa le róla a leplet, hanem figyelmeztetésből: a névnél fontosabb, amit a név jelöl. Sőt, minél közelebb férkőzünk az arc feltárásához, annál kevésbé fogjuk szükségét érezni, hogy megnevezzük a nyilvánvalót. Úgy is mondhatnám, teljesen mindegy, hogy eme nagyon is komoly analízis tárgya fiktív vagy valós személy-e. Előbb-utóbb be kell látnunk, hogy a lehető legvalóságosabb figura is az én fikciós eljárásomnak esik kegyetlen medvecsapdájába. Az anonimitás megőrzésével voltaképpen a saját csapdámtól szeretném megóvni őt. A figura vázlatát a kép belső rendszerének alapos ismertetése szolgáltatja, a keretfeltételek számbavétele. Ez az ő egyik fő jellemzője is, s e jellemző sajátossága, hogy a keretfeltételeket nem elméletileg ragadja meg, hanem az első pillantás számára jellegtelennek tűnő részletek ügyes egymás mellé rendezésével. A portrénk esetében ez lehet akár a nyak köré tekert, és előtte megkötött mintás kendő, amelynek lelógó szárai nem kétoldalt lifegnek, hanem akkurátusán előre és hátra simulnak, s az elülső rész szétterített szárnya elfedi az egész nyakat, és valameny- nyit a zakó szárnyai által közrefogott ingrész felső harmadából. Ugyanígy lehet a feltételrendszer egyik sarokpontja az a pillanatra felvillanó kézmozdulat is, a határozottan összezárt tenyérnek az a laza csukló körüli íves taglejtése, amely finom, kifejező és mindig magyarázó. A portré tehát nem festmény, amely nyugodt és merev helyzetben ábrázolja a személyt, hanem inkább fénykép, amely nyugodtan megengedheti magának, hogy összevessen, szortíroz205
