Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Staar Gyula: Simonyi Károly veszít
Nem sikerült tehát Németh Lászlót rábeszélni, hogy a műegyetemi hallgatóknak előadásokat tartson. Nehéz felbecsülni, mekkora veszteséget jelentett ez az érdeklődő diákoknak. Simonyi Károly azonban erről mit sem tehetett. O mindent megpróbált. Sokat jelentettek számára a Németh Lászlóval való együttgondolkodások, erre a Forrásban 1987- ben megjelent életútinterjújában így emlékezett vissza: „Néha, amikor úgy elkeseredem, hogy vágyom a halálra, hiába teszem, megvéd a bennem rejlő inherens szívósság. Most Németh Lászlót kell említenem. Esszéi, drámái, élete és talán szabad kimondanom, barátsága sok nehéz órán átsegített." A Marx-ügy A második levélcsokor 1971 tavaszán született. Simonyi Károly ekkor már túl van egy újabb nehéz döntésen. Erre így emlékezett: „A KFKI-ból azzal a tudattal távoztam, hogy a Műegyetem Elméleti Villamosságtan Tanszékének vezetői állása biztos háttér számomra. Rá kellett döbbennem, hogy inog alattam az is. Nagyon reális, logikus kérdést tettek fel a kinti erők. Aki politikai okok miatt nem vezethet egy kutatóintézetet, az vajon alkalmas-e arra, hogy a jövő értelmiségét, mérnökeit nevelje? Egyre fogyatkozó jégtáblán vívtam a magam harcát, most már mindössze azért, hogy pedagógus maradhassak, megoszthassam tanítványaimmal a tudást, nap mint nap láthassam az érdeklődő gyermektekinteteket... Nem akarlak fárasztani a részletekkel, 1970. december 31-én az Elméleti Villamosságtan Tanszék ajtajáról lecsavaroztam a névtáblámat, és hogy a folyamatot irreverzibilisnek tartom, az üveglapot leejtettem a kőre." [3., 4.] Simonyi Károlyt a Műegyetem akkor megalakult Híradástechnikai Elektronika Intézetébe Barta István igazgató-professzor vette magához, mondván: „Nálunk mindig van helyed." [5.] Barta István (1910-1978) a hazai híradástechnikai oktatás megszervezője volt. A bécsi, a brnói, majd a karlsruhei műszaki egyetemen tanult, s szerzett elektromér- nöki diplomát és doktori címet. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatójaként Simonyi Károllyal együtt részt vett a Bay Zoltán vezette, 1946-ban sikerre vitt világhírű Hold-radar kísérletben. 1948-tól 1950-ig az Orion Rádió és Villamossági Rt. műszaki igazgatója volt. Tevékeny részt vállalt az egykori néprádió megtervezésében, a televíziótechnikai kutatásokban. Elindította a hazai színes televíziós technikai kutatásokat. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1949-től vezetője volt az akkor alapított Vezetéknélküli Híradástechnikai Tanszéknek. O indította el Magyarországon a telekommunikáció egyetemi oktatását. 1949-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban rendes tagjának. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. 1957-1960 között a Villamosmérnöki Kar dékánja, 1960-tól 1963-ig a Műegyetem oktatási rektorhelyettese. Humánus, jó ember volt, védőszárnyat adott a politikai okokból félreállított kiválóságoknak, így többek között Kozma Lászlónak és Simonyi Károlynak is. Illő itt röviden bemutatnunk még a levélváltások további főszereplőit is, Marx Györgyöt, Gombás Pált, Kovács Istvánt és az akkori dékánt, Geszti P. Ottót. Marx György (1927-2002) e levélváltások idején már Kossuth-díjas (1955), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1970, rendes taggá 1982-ben választották), az Eötvös Loránd Tudományegyetem Atomfizikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Közismerten kiváló előadó, a fizika frontvonalainak ismerője, a részecskefizika magyarországi meghonosítója. Feladatának tartotta, hogy egyetemi előadásain túl a modern fizika eredményeit közérthetően megismertesse a nagyközönséggel. Ebben segít46
