Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Bartha Ákos: Közelítések a szociográfia fogalmához
könyvformát.9 Kertész a Magyar Szociográfiai Intézet titkára volt két évtizeden át, így reformkonzervatív kötődése vitathatatlan. Többek között Krisztics Sándor munkájára10 hivatkozva hangsúlyozta, hogy „a szociográfiának tudománynak kell maradnia", majd rendkívüli alapossággal ismertette a hivatalos intézmények, körök, egyesületek és személyek által végzett társadalomleíró munkát. A szerző revíziós szempontból tartotta létfontosságúnak az önismeretet, mivel „szociográfia és revízió egymás mellett haladtak a magyar nép sorsának felemelésében és a magyar haza területi épségének visszaállításában" - zárta nehezen igazolható tételével kötetét Kertész. A földrajztudósok (és politikusok) mellett - érthető okokból - a szociológusok is magukénak érezték a szociográfia „tudományát", így érdemes felidéznünk a Horthy-korszak két meghatározó társadalomtudósának kapcsolódó gondolatmenetét. Rézler Gyula alapvető problémának tartotta, hogy előbb alakult ki a tudomány, a szociológia elmélete és fogalmi keretei, majd csupán ezt követte a kutatások tárgyának gyakorlatias feltérképezése, vagyis a szociográfia. Korának társadalomleíró tendenciáit igen szigorúan ítélte meg, a népi falukutató munkák közül csak Erdei Ferenc munkásságát tartotta a szociográfusi címre méltónak - épp a köztudatba való szociográfusi berobbanása, vagyis a Futóhomok kivételével.11 Véleménye a szigorúan induktív módszerrel dolgozó szaktudós álláspontja, mely mindazonáltal nem jelentette a konzervatív oldal melletti kiállást. Ugyanis „e csoport tagjai éppen az ellenkező végletbe estek, mint a falukutatók. Míg az előbbiek (...) a kirívó társadalmi jelenségeket állították könyveik homlokterébe, addig a monográfusok műveinek olvasása közben önkéntelenül az az érzésünk támad, hogy íróik megfutamodtak a falu társadalmi kérdéseinek alapos tárgyalása elől." Még kevésbé félreérthetően: „A falukutatók a földmunkások mellett vannak, Scherer Péter Pál12 a nagybirtokosok érdekeit szolgálja, a módszeres szociográfusnak azonban nem 9 Kertész János, Magyar szociográfia, Bp., Tömörkény Irodalmi Kör, 1943. A hivatalos falukutatáshoz lásd: Torkos Veronika, A hivatalos falukutatás intézményei a két világháború között, Társadalomismeret, 1989/3., 91-101. és Hivatalos falukutatók: a vidéki Magyarország leírása 1930 és 1940 között: társadalomtörténeti forrásgyűjtemény, szerk. Bíró Judit, Bp., PolgART Kiadó, 2006. 10 Krisztics Sándor, Szociográfiai elméletek és eszmények, Bp., Magyar Szociográfiai Intézet, 1941. 11 Jellemző, ahogyan a szerző a falukutatók műveinek (itt Szabó Zoltán Cifra nyomorúságának) lecsupaszításával szemléltette a szaktudományos nyelvezetet, mely által ugyanakkor jól érzékeltette azt is, hogy mennyire nem egy nyelvet beszélt (szó szerint) a társadalomtudós szociográfus és az író szociográfus: „Tibolddaróc a Bükk lábainál fekszik, a ('partokon'). Lépcsőszerű lejtőn vájódnak odúi a talajban, és ha valami óriás ezen a lejtőn indulna fölfelé a Bükkbe, úgy járhatna, hogy minden lépését házak tetején teszi meg. Az odúk szorosan egymás mellett húzódnak el, engedelmesen követve a domboldal hajtását, mesz- sziről, különösen, ha szembejövő fény világítja meg a fehérre meszelt sávokat, fantasztikus a kép. „Módszeres, fegyelmezett stílusú szociográfus mindebből a következőket vállalhatná: »Tibolddaróc a Bükk lábainál fekszik a partokon. Lépcsőszerű lejtőn vájódnak odúi a talajba. Az odúk szorosan egymás mellett húzódnak el, követve a domboldal hajlásút." - korrektúrázott a szaktudós. Rézler Gyula, Falukutatók és szociográfusok. A magyar társadalom önvizsgálata az elmúlt évtizedben = Rézler Gyula válogatott tanulmányai 1938-1944, a kötet anyagát válogatta, a bevezetőt írta: Tóth Pál Péter, Bp., Gondolat, 2005, 131-132. Rézler egyébként a szocializmus alatt (emigrációban) is hű maradt a tudományos módszerességhez. Lásd a vele készített interjút: Mézes Flórián, A hazai szociológia és szociográfia néhány kérdéséről: társadalmi ténykép, HVG, 1985/15., 4-6. A honi szociográfia két világháború közti tudományos szépirodalmi vonatkozásaihoz: Bartha Ákos, Szaktudomány vagy szépirodalom? Szociográfia a Horthy-korszakban, Debreceni Disputa, 2010/4., 48-54. 12 Scherer Péter Pál a konzervatív, állagvédő birtokpolitika egyik hazai prominense volt a Horthy- korszakban. Lásd: Scherer Péter Pál, így látom én: alföldi falvaink lakossága és szociális problémái, Bp., Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938 és Uő, A nagybirtok, Bp., 1939. 94
