Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Intimitás; Hittan; Mellébeszéd

Nem lehet eltévedni a bátorságban és a figyelemben. Fészket kérek magamban ellenségben és idegenben.

Az én vágyaim a szégyen dombjain sárgálló virágok. Az én falumban kocsmák pirosában füstölgött a test. Sosem a célok voltak fontosak, mindig az irányok.

Nem a bólogatás, a hiány és a kételkedés természetes. Gyakran lehajtja fejét lábamhoz még esténként a Hold. Szirmaim tépkedd. Testemet megízleld, megszagold.

Ha lenne Isten, megtagadnám. Ha nem lenne, unnám. Összkomfortos minigarzonom van a félelemben. Bárcsak összefutnánk egyszer egy ismeretlen utcán. Titkokat őriz a szív, amit a feszült értelem nem. Mosolyogva várok egy végső, jelentős árulásra. Halálom lesz testem langyos kényelembe ájulása.

Mellébeszéd

(lassan, gyűrődve)

Hét füst. Átmeneti kő. Néha kopogás. Gyere ki a vízbe! Száradó álruhák. Tartalomjegyzék vagy összefoglalás. Emlékrendészet. Eddig. Vagy nem tovább. Rozsda véd meg. Az érzékeny hideg nem kíméli télen az idegeimet.

Figyeltem, persze, bocsánatot kérek, dallammá komponált törött emlékek!

Nem találok érzést. Valamint jelent.

Az ég alatt feküdni, házak tetején. Egyszerre nem vagyok idekint, odabent. Mi vagyunk, és többé már csak te meg én. Csípőre tett kézzel. Idegen csípőre.

Asztal lába mellett papír, húsz forintos. Házszámot szögeznek a köztemetőre. Elvisz a tavasz. Az ősz majd megint hoz. Fáradt cipő sóhajt éjszaka, az ajtó óvatosan lassú sétájára indul.

Jobbá leszünk, halványabbak a bajtól.

Nem változik semmi. Ez a megint új.