Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Weöres Sándor ismeretlen versikéje: Egy Ilia Mihálynak írt rögtönzésről

költeményét mondta el. Az ugyancsak József Attila-díjas Rab Zsuzsa két legújabb versét mutatta be: Ajándék az ittmar adóknak, Virág a vasszerkezetben. A gazdag kétórás programhoz Fazekas István mondott bevezetőt. "9

Az esten Ilia Mihály nem résztvevőként, csak érdeklődőként volt jelen, és mint szíves szóbeli közléséből megtudtam, a vers a felolvasás utáni kötetlen beszélgetés közben született, a művelődési ház ún. vendégasztalánál.

Weöres - akinek a Tiszatáj korai számaiban is jelent meg már írása, sőt írtak is róla10 - valójában éppen ekkoriban lett a lap szerzője. Többször közölt verseket (Barbár síremlék; News; Willendorfi Venus [1965. jan.], Dongó; Tél [65. aug.], Psyché múlt század eleji költőnő verseiből [1970. dec.]), fordításai jelentek meg (Velimir Hlebnyikov: Ázsia; Nevetővarázs; ]. V. Ignatyev emlékére [1967. júl.], és egy esszét is publikált (In memóriám Radnóti Miklós [1964. nov.]), valamint nyilatkozott Adyról (Mai költők Ady Endréről [1969. jan.], Benjámin László, Garai Gábor, Pilinszky János, Simon István mellett), és egy kritika is megjelent róla (Kassai Kelemen János: WS: Merülő Saturnus. 1968. aug.). Ez pedig már egyértelműen Ilia Mihály érdeme volt, aki 1965 és 1971 között, főszerkesztő-helyettesi posztjának kezdetéig, hivatalosan is a versrovat vezetője volt.

Tény azonban, hogy éppen ekkoriban - a rögtönzést megelőző másfél évben - nem jött Weörestől sem vers, sem műfordítás a Tiszatájban, s talán éppen erre utal a fricskázós önkritika, miszerint versei „fájnak, mert nem mélyre vájnak" - a „kritikuskirálynak szivébe", merthogy Ilia Mihály ekkor nemcsak a lap rovatvezetője, hanem az egyik legtermékenyebb hazai irodalomkritikus is volt.11

A hétsoros versike — mivel igazi rögtönzés, amely egy példányban létezik, s az sosem volt a költőnél - természetesen nem került be Weöres egyetlen kötetébe se, sőt nyomtatásban sem jelent meg. Létéről lényegében csak Ilia Mihály tudott, így nem is tarthatták számon a költő „szegedi vonatkozásai" közt.12 A Levél Szegedre szép „sikertörténetet" ért meg: előbb bekerült az 1974-es év magyar költészetének reprezentatív válogatásába13, majd Weöres is felvette Egybegyűjtött írások című kötetébe, annak újabb kiadásaiban is szerepel14, és még ha nem is tartozik a költő legismertebb versei közé, azóta is többen emlegetik (leginkább Ilia Mihály kapcsán). Ezzel szemben ez a kis rögtönzés máig gyakorlatilag ismeretlen. De talán egyszer majd bekerül a Weöres kritikai kiadásba, például egy Rögtönzések, bohó tréfák, rímjátékok ciklusba.

9 N. I. [Nikolényi István]: Szép versek estje Újszegeden. Dm., 1967. ápr. 12. 5.

10 Versek: Színház (1947. 4. sz.), Három ófrancia ének: A konok szerenád; Az utolsó csillag (1948.1-3. sz.), és róla: Kövesdi László: WS: A fogak tornáca (1947. 6-7. sz.).

11 Klukovitsné Paróczy Katalin-Ráczné Mojzes Katalin: llia Mihály szakirodalmi munkássága. In: Irodalom és Művészettörténeti Tanulmányok 4. (A Móra Ferenc Múzeum évkönyve) Szerk.: Lengyel András. Szeged, 2004. 279-318. - Ilia Mihály kritikusi pályaképéről (is): Lengyel András: Egy irodalomszervező pályaíve. Vázlat-féle Ilia Mihályról. Forrás, 1994. szept. 54-84.

12 Vö.: Nagy L. János - Vörös László: Weöres Sándor szegedi vonatkozásaiból. Tiszatáj, 2003. jún., 70-74.

13 Weöres Sándor: Levél Szegedre. In: Szép versek. Szerk.: Kardos György. Bp., 1975. 305-306.

14 Weöres Sándor: Levél Szegedre. In: Uő: Egybegyűjtött írások. Bp., 1975. III: 446^447., ua.: 1981. III: 292-293., ill. ua.: 1986. III: 258-259.

46