Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Kelemen Anna: Neked

A nagyanyám öccse a katonaság ideje alatt halt meg. Huszonegy éves volt. Mellhártyagyulladást kapott. A család egy nappal a halála előtt még meglátogatta Pesten a kórházban, de a nagyanyámat már nem engedték be hozzá. Az öccse kiintegetett neki a kórterem ablakából, ő meg lent állt a kórház udvarában és csak sírt, és fogalma sem volt, miért, de nem intett neki vissza.

*

Rettegtem. Vissza akartam fordulni. Túl lassan mentünk. Nem bírtam. Nem értettem, mit akar. Bánthatott volna, de nem tette. Talán nem történt volna semmi, ha elfutok. Talán nem jött volna utánam. Egy szót sem szólt. Mentünk egymás mellett némán, nekem nagyon húzta a vállam a tej, a liszt meg a kenyér. Azt éreztem, amit apám halálának napján. Azt akartam, hogy üssön meg. Tegye meg, amit akar, úgyis ő az erősebb.

A játszótér előtti lámpa alatt, az aszfaltra rajzolt kis fénykörben aztán hirtelen megállt. Akkor néztem rá először. Látni akartam, ki teszi ezt velem. Nem tudtam megszólalni. Egy sokat hányódott, régi, fekete-fehér fotóból kilépő alak állt előttem. Megkérdezte, hogy félek-e. Nem féltem. Ismertem azt az arcot. Abban a pillanatban beszippantott egy szürke árnyalatos fénykép, olyan volt, mintha a nagyanyám háza előtt állnék, ondolált hajjal, a háború előtti dermedt némaságban. Ott álltam a nagyanyám öccse mellett, átverve az időt és átverve az embereket. Nem tudom, mi történt. Arra emlékszem csak, hogy azt mondta, menjek, mindig menjek, és azt, hogy az életet nehéz elengedni, minden más viszont nevetségesen egyszerű; emlékszem, hogy sokat mosolygott, pont úgy, ahogy a nagyanyám szokott, végül pedig úgy tűnt el, épp olyan érthetetlenül és váratlanul, ahogy érkezett. Nekidőlt a játszótér kerítésének, biccentett, aztán átsüvített rajta a felkelő nap fényének megállíthatatlan áradata.

*

Mindjárt alszom. Huszonöt perc lett belőle. Nagyon fáj a tenyerem. Kellett nekem szorongatni azt a rohadt kulcsot. Kicsit megszédültem hazafelé. Biztosan apám miatt volt. Még nem vagyok túl ezen. Aludnom kell.

159