Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - 90 ÉVE SZÜLETETT SCHÉNER MIHÁLY - Dobos Marianne: Interjúk Schéner Mihállyal : Mennyből az angyal a földön és az égben
hangon hirdetve az igazságot, megzavarva az alvók nyugalmát. Mint a próféták. A próféta hang, amely szól, vagy kéz, amely ír. Hang, amely könyörög, könyörgés, amely fenyeget, fenyegetés, amely reménykedésbe csap át. Miközben szíve szakad meg, a szája panasszal teli, mert szenved a népéért, felemeli karját, hogy megmutassa a bűnt és a büntetést. Tiszta szemmel látja, hogy úgy mondjam, a Gonoszt, s a gonoszság folyományaként bekövetkező pusztulást, és hisz vádló szavainak eredményességében. Csakhogy hiába vádol, mert az emberek nem tartják magukat bűnösnek, a vakok nem kívánnak látni s a süketek hallani. Bár az ilyen „kellemetlen" ember elhallgattatásának számtalan bevált, s egyáltalán nem vonzó módja ismert, ez mégis örömteli vállalkozás. Hirdetni egy eszmét, hinni a diadalában, az újjászületésben, ez olyan boldogság, amitől az ember szinte szárnyal. Az én Túzok püspököm is eszméket hirdet ugyan, persze csak óvatosan, baj ne legyen belőle, s dogmatikusan mindent tud, szárnyalni mégsem képes természetesen. Hiszen olyan, mint az a hatalmas testű madár, melynek néhány példánya még Dévaványa körül található teljesen elnehezedetten, elkövéresedetten. Teste lefelé súlyosbodik, mennél közelebb van a földi dolgokhoz, annál nehezebb. A szárnyai pedig mintha odanőttek volna a testéhez. Funkciójukat teljesen elveszítve, szinte újabb ballasztsúlyként. Igazában olyasfajta basz- tardja lesz ez nemének, amely groteszk vagy paradox módon pont irreverzibilissé teszi azt, ami eredeti rendeltetése. Talán érdemes kontrasztálni a dolgokat, amikor valamiről beszélünk, mert a nagyon apró és finom disztinkciók ma már nem nagyon tudnak hatni az emberekre, legalábbis mozgásukat nem nagyon vesszük észre. Pedig úgy hiszem, hogy ezek a nagyon apró, finom, szinte láthatatlan mozgások, ezek okozzák a legtöbb bajt. Mert észrevétlenül egyszercsak azt eredményezik, hogy szétesik valami. Olyasmi ez, mint a termeszek munkája, teljesen szétrágnak valamit, ami egyszercsak szétporlad, összeomlik... A figurát nézve a fej olyan kinövés, mely nem különíthető el igazában véve a süvegtől, a nyakától és törzsétől. Egy olyan lúdnyakú lény, melynél a kalap a fő jelentéshordozó, mint egy korona, ékesség. Alatta a kukoricacímer csőrre emlékeztető száj, melynek kürtő alakú folytatása a nyak, ahol minden lemegy az egyre dagadó, bővülő, hasasodó bendőbe. A süvegszerű fejet valami nagyon színesnek képzelem, ez azután tollpelyhesedik lefelé haladva, egyre durvább tollak fedik, majd ezek már szinte szőrré válnak, kiszőrösödnek. A zsákbendő testet végül szinte szőrbunda fedi: ebből lógnak ki a női cipőszerűségbe bújtatott lábak, melyek azt is kifejezik, hogy egyébként még járni sem tud. Tehát egy olyan lény, aki annyira földhözragadt, szerencsétlen, hogy nemcsak szárnyalni, de már járni sem tud. Paradoxiája pedig az, hogy ez a lény hirdeti az igazat, a szépet, a megváltást. A konkolyról szóló példabeszéd csak Máté evangéliumában található, és megmagyarázza, hogyan került a gonosz a világba. „A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve." (Mt 13,27-28) Ilyen konkolyfigurám a Gazság-fújó. Egy rettenetesen elkövéresedett, eltorzult gúnyába bebugyolált női fej. Akiről igazában véve szinte meg sem lehet állapítani, hogy férfi-e vagy nő. Sok ilyen eltorzult, a nemiség felismerhető jeleit elveszített fej van. Sokszor látok ilyeneket, és akkor szinte örülök is, hogy nem tudom megállapítani, férfi-e vagy nő. Régebben a gazság a férfiak tulajdona volt. Gazember férfit fed. Pletykás vén boszorkány - ez volt a női megfelelője. De hát a torzság nemtelenné tesz, s a két nem közeledik egymáshoz a rosszban. Gazság-fúvók mindkét nemből valók, akik gondolkodás nélkül állnak minden gazság oldalán. Lopni, csalni, hazudni, ölni valamiért, hogy az elkövetőnek vagy valakinek, aki számára fontos, jobb legyen, tán még valahogy megértem. De egyre több a - hogy úgy mondjam - „Tart pour Tart" gonosz, s ebben hasonul és közeledik egymáshoz a férfi és a nő. Karonfogva járnak 81
