Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Tandori Dezső: „Tavasz ide, tavasz át…”

Közbevetve: csak Angliában és Írországban vannak igazi bukmékerirodák, sőt, pályabukmékerek. Ez utóbbi atyafiak egy ring terepén, ládákon, asztalokon állnak, hadonásznak, táblákat mutogatnak, általában kopott aktatáskájuk van, kalapjuk, és vannak embereik, akik a ring más helyi érdekeit figyelik, fontoskodva handabandáznak, jelzik, hogy a futamban a Calvados Barbados nevű ló a My King elé került a fogadók szemében, meg ki tudja, miért, nem 7/4, hanem 6/5, mondjuk, azaz ennyi a pluszpénz egy fontra stb. Azt írja a könyv szerzője: a ring a pályák mentén (vagy az általam 9 éven át kedvelt városi irodák) a piacgazdaság legtisztább megtestesítői, és azonnaliak.

Már ha bízunk benne, hogy a bukméker tényleg ki is fizeti a pénzünket stb.

Magam 1990-ben kavarodtam össze a lóversennyel, és 1999 januárjáig lelkesedtem érte (1997-től, Totyim érkeztétől, már csak halványan, de „ki muszáj volt menni" Londonba, forgatni a „Londoni Tandori" c. filmet, hagyjuk). Erről jut eszembe, most írtam:

Nagy úr a muszáj.

Nála csak egy nagyobb van: a „Nekem nem kell"!

A „nekem nem kell" egyébként fogadói kifejezés: amelyik lovat így vagy úgy nem fogadod.

(Képzetes személy volnék, mint álmaimé? Abszolút író? De azért...) Tkp. borzasztóan bánt is, hogy így nem tudok elmenni sehová. De - pszichésen - nem tudok. Holott nem betegség ez. Ld. mégis az iménti rajzot. Ez van a mélyén. Meglátjuk, megy-e ez így végig. S mi a „végig".

*

(Jaj, az az álmom. Sok Joe Bitofabantert olvastam. Na ne!)

Másokat nem írok ki. Nem kiírás, hogy az egyik borhelyen, ahol rendesen be vagyok fogadva (nem egészen a környékem), azt mondja egyik „kollégám": „Na, tessék. Megint meghagyja az alját a Tendoráj." (Ez én vagyok.) „Azt tudod, ugye, hogy a Robson is meghagyja újabban, hogy tőled látta; mert hogy ezt így kell."

Mit mondjak erre?

Félreértést ne: nekem ez teljesen jól van. A bor meg, a végére, meglangyo- sodik.

Idehaza, mert nagy a huzatom (és minek?) bor ellen vörösbort ittam. Kortyolgatós az nekem, s a végét vagy kiöntöm, vagy másnap hajnalra hagyom. (Nagyon egészségtelen szokás.)

Tandori János, John Tendoráj, az (egyebek közötti) italboltos (vegyesboltos, távírószerelő etc.)!

Nagyapám. Micsoda világ volt még. Apámék laktak a Rózsadombon, az Istenhegyi út mellett egy faházban stb. És nagyapám öregek menhelyén halt meg 1949-ben. Apám fél évtizede nem tartotta vele a kapcsolatot. Nagy balhék lehettek a nagymamival.

Az Anna nagymamám volt az a valaki, akire apám azt mondta: „Aki az Anna nagymamiddal nem tud kijönni, magára vessen." Ezzel szoktam bosszantani egy

82