Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Tandori Dezső: „Tavasz ide, tavasz át…”
Tandori Dezső „Tavasz ide, tavasz át..." Mind a dolgozatban említett írók emlékének! (Fejezet az én Gergely-naptáramból, Scarlatti-szonáta, aki érti, mi az) Az évek is: tőrmellék. Törmelék. Elkerültük a puszta tőrt, a halál csapdáját, maradt egy olyan halom - Mészöly Miklós lenne érzékeny -, házunk mellett például, amilyen a házunk fele is volt az ostromban, ostrom után, épp azon az oldalon. Leomlott a ház negyede, a mi lakásunknak a harmada. Meg is haltunk volna mind az óvópincében, ha meg nem csúszik a jó kemény lépcsőfokokon a láncos bomba (három bomba együttese), és nem az udvari klasszikus romokba, pincékbe csapódik. Mert az óvópince kijáratát már befedte maga a ház, említett egyhar- madával. Most a szomszédos Vármegyei Mentők (egykori Andrássy-istállók) bontása után szálloda lesz, lett ez a romhalom. Mennyi rom! Tégla, homok, agyag, gerenda, beton. Pincebejárat, lógó villanykörtével. A házunk mellett. Visszatért az ostrom. Ostromol minket a 21. század. Fényképezzem le? Minek? * ITolott, mikor összetalálkoztam hídmester ismerősömmel, már nem is oly fiatal ember, főfoglalkozásban rajzfilmművész, apjától örökölte meg hídmesteri állását, enyhe célzásomra azonnal megajánlja, naná, felvisz a Lánchídra. Sajnos, még az állandó meghívások, ritka külföldi konferenciák (eléggé ritkává tettek, bár ebben én is segítettem), nem mondok elég gyorsan nemet. De ez már kezd menni. Hát ha nem megy, nem megy. Enyhítettem az itteni szövegen, hová nem megyek most pl. - de égnek állna a haj. Mondjuk, egy Salinger-emlékülésre, de hogy ott vannak államok kormányzói, irodalmi biztosok. S nem bírok menni. Ha meghívnának a Derbyre díszvendégnek, nem mennék. Miért állt be ez? Életem büntetése? Lehet. Nem begörcsölés ez, nem, oly szép sima terepet látok, az egyetlen lehetséges terepet látom magam előtt, s annyira tudom, mi az, amit még szeretnék. Szerepelni elég volt. Meg egyáltalán, kapásból beszélni, mikor álmaimban oly oldott vagyok. (S akkor meg, Id. Joe Bitofabanter, majd, itt, szintén ijesztő dolgok jönnek, csak űrbéli állapotban.) De fellépés? Akkor se szerettem egyiket sem. Kicsit mesterségesen kellett összeállítanom magam a dolgokhoz - ld. rocksztárok, csak kicsiben -, hát nem. Sajnos, az életem semmi része nem jobb annál, mint ha eljárnék így. A Lánchídra akkor se fogok fellépni. Iszonyú tériszonyos vagyok. S mit látnék? Ld. Ottlik, „Hajnali háztetők", annyit se. Azt én mások élettörténetéből, az Ottlik78
