Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold
Néha levágta Frieder haját, segített megmosni a férfi hátát, de nem kucorgott többé órákig a lépcsőn vagy a kémény tövében. Nem ment fel, pedig neki is hiányzott az, ahogy eleinte le-leült Frieder mellé, s mesélt a hirtelen jött menekülés okozta felfordulásról, a síró asszonyokról, gyermekekről, a katonai kötelezettségen túli férfiak elkeseredettségéről.- Tudod, Frieder - mondta akkor, amikor a fiú hazatért -, olyasmiket vittek, amit minden ember fölöslegesnek tartana. Fényképalbumok, párnák, amik az első esőben használhatatlanná dagadtak, ünnepi viseleteket, amiknek az úton nem vehették hasznát. Vittek persze a maradék élelemből, a tavalyiból, hiszen még csak augusztus vége volt, nem jött el a friss gabona őrletésének ideje. Disznók is, már ahol maradt a beszolgáltatás után, csak éppen hízásra fogottak voltak, s nem volt idő arra, hogy levágják, lesüssék a húsukat. Különös csatornákon érkezhettek Frabábihoz a hírek, tudott régebbieket, a front átvonulása utáni napokban malenkij robotra hurcolt, soha vissza nem térő mezőségi magyar emberekről, s arról a németes hangzású nevűek elleni városi hajtóvadászatról is, amelyben a román közigazgatás örömmel segítette a béke első napjaiban a szovjeteket. Beszolgáltatásról mesélt neki, a megnyomorított falvakról, a gyárak államosításáról, s arról, hogy bizottságok alakultak arra, hogy az üresen maradt szász falvakat betelepítsék.- De ide nem jönnek újak, a nyakunkon marad ez a csürhe. Frieder nem is gondolta végig azt, amit normális körülmények között érzékelnie kellett volna. Honnan tudhat az asszony a külvilágról, mikor el sem hagyhatta a falut, s beszélni sem tudott senkivel a falut már benépesítő kétes külsejű, idegen nyelven hangoskodó emberekkel.- Ezek nem csak úgy általában alattomosak. A nézésük sem tiszta. Csak kétféle dolgot tud kiolvasni az ember belőle. Vak gyűlöletet és sóvárgó irigységet. Beszélt, de Frieder már nem is rá figyelt, mint ahogy majd évekkel később, a fényképeset után, már nem fog igazából az asszonyra figyelni soha. A fekete, szomorú holdat bámulta ilyenkor, amely ide-oda libbenve, körözgetve járta táncát a cserepek alatt. Nem kérdezett Frabábitól, nem válaszolt neki. Néma maradt, ahogy az egy Ismeretlen Katonához méltó. 41
