Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold
Seidler mester háza volt az első, Trautéé, s amikor a téglakerítésről éppen a háztetőre másztak, ugatni kezdett a kutya, s nem sokkal később hallották az ajtó nyikorgását, s látták a viharlámpa fényét is, ahogy kijön a műhelyéből a szíjgyártó, s aztán a másik nyitódó ajtó felé mondja, talán Trauténak megnyugtatásként.- Senki sincs itt kicsim, csak a teliholdat ugatja Cézár. Csak a mester jött ki, hiába reménykedtek abban, hogy megpillanthatják hálóruhában Trautét. Virágzott a hárs, de érett már a konyhakertek kerítése mellé ültetett málna, s a pap virágoskertje is ontotta az illatokat.- Aznap délután esett, trópusi hőség jött utána, s az illatok úgy áramlottak fölfelé a gőzölgő földből, oda, ahol mi mászkáltunk, hogy soha életemben nem fogom elfelejteni. Földieper keveredett valami kesernyés vadvirággal, friss szénával, s érezni lehetett, hogy a túlérett cseresznye már megszeszesedett. Világéletemben érzékeny voltam a szagokra, az orrom, azt mondhatni, néha pontosabban vezetett, mint a szemem, de nem csak ezért az illatorgiáért emlékszem annak az éjszakának szinte minden percére ötven esztendő után is. Négykézláb másztak a tetőkön, vagy felegyenesedve egyensúlyoztak a tetőgerincet záró kúpcserepeken. Olyan helyeken jártak, ahol előttük utoljára az lépegethetett, aki a helyére illesztette az utolsó darabot. Nagyapád azokról a hatalmasra méretezett kőlábazatú kapukról mesélve történelmet is tanított neked.- Valamelyik magyar király, talán Róbert Károly lehetett, az biztos, hogy abban az időben már szász falvak voltak Erdélyben, bevezette a kapu-, más néven portális adót. Minden olyan porta, amelyiknek akkora kapuja volt, hogy befért rajta egy szénásszekér, s meg tudott fordulni az udvarán, köteles volt a kincstárnak fizetni utána. A jó szászok úgy védekeztek ellene, hogy egyrészt hosszabbak lettek a szekereik, mint a korabeli Európa többi országában, másrészt pedig úgy mérték ki a házhelyeket, hogy a megrakott szekérrel el tudjanak menni a csűrig, de onnan vissza már csak az üres szekeret lehessen, ahogy az autósok nevezik, ipszilonozva megfordítani, de helyből soha nem fordulhattak a lovak. Nagyapád ilyenkor nem tudott leállni. Már messze keveredett az eredeti tárgytól, s ha éppen a kapuadóról mesélt, akkor el kellett mondja, hogy a török hódoltsági területeken, mert ilyesmiben a törökök nagyon tisztelték a régi magyar jogrendet, létezett a „reszmi kapi", más néven „inszpendzse" ősi kapuadó, s aztán ilyenkor, lehet, hogy éppen az isztambuli Topkapi szerájjal, az Agyúkapu- palotával fejezte be a pont és vessző nélküli hatalmas körmondatot. A kapuk néhol sokkal magasabbak voltak a háznál is, mintha a szászok kérkedtek volna vele, vagy fityiszt mutattak volna, hogy „nekem ekkora kapura telik, de te nem kapsz utána egyetlen fabatkát sem adóban". A székely faluban jut mindez majd eszedbe. A házaknál szinte mindig nagyobb székely kapuk látványa, s a hatalmas udvarok megértetik veled, hogy itt más volt a rend. A székelység kollektív nemessége, a sokáig megmaradt fegyverbe állási joga olyan szabadságot jelentett, hogy bármekkora is lehetett az a kapu, az udvar, nem kellett adóznia utána valaha. 21
