Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

fegyelme miatt a fogolytáborban nem voltak csicskások és lágerbárók, s az összetartozás tudata, s az a vágy, hogy egyszer majd élve akarnak hazatérni, nemcsak egyenlővé, de egymás túlélését segítővé is tette a németeket.

Szülőfalujának makettjét bámulva talán ezekre a napokra emlékezett.

Eleinte csak akkorák voltak az épületek, hogy arányaikkal viszonyulni tudjanak a Fogadalmi-kő mellé épített zenepavilonhoz, amelynek fazsindelyes kupoláját egy fél dióhéjjal oldotta meg a padlásmaketten, s így az első falu ehhez a léptékhez épült.

Rathaus Nussschaledorf-rakta ki mákszemekből a községháza homlokzatára. Dióhéjfalva Tanácsháza, mert faluja igazi nevét, valami babonás szorongás miatti félelemből, amely talán mindkettőjükben munkált, sem Frieder, sem Frabábi nem mondta ki soha.

Az itt nálunk egyszerűen időhatározóvá vált.

Ha így kezdtek egy mondatot, az a régmúltról szólt. Arról az időről, amikor még valós életét élte a falu. A makett menedék volt. Névsor és szótár is.

Szertartásként mondta fel a házak lakóinak neveit, s csak a csecsemőkkel, az iskoláskor előtt álló gyermekekkel volt bajban, bár mindenik keresztelőjén ott volt a templomban, de nem jegyezte meg, hogy mi is lett a nevük.- A lócitromos, a seggig csizmás - így emlegette gondolataiban is őket.

Az egyik szomszéd kisfiú előszeretettel gurigázott a lovak után szétguruló szarral, a másik, anyaszült meztelenül, de nagyapja csizmájában csoszogott a sárban, s hiába fenekelték el a bemocskolt ünnepi csizma miatt, bárhová is dugták, megtalálta, s anyaszült meztelenül, nagyokat nyögve az erőlködéstől, hogy megemelhesse a lábát, néha eljutott a Fogadalmi-kőig is.

Apró bábukat faragott Frieder, s behelyezte a névtelen gyermekek udvarába őket. Jó sok figura gyűlt össze, maga sem hitte, hogy ilyen sok kisgyermek volt valaha a faluban, s később, amikor már nem kötötte le figyelmét, hogy pontosan emlékezzen, ezek az emberkék fölkerültek a sakktáblájára, kitelt belőlük a fehér és fekete gyalogosok sora.

Egerek és nyestek rongálták meg Nussschaledorf apró házait, de szenvedélyesen javította őket.

Aztán egyszer csak nagyítani kezdte az épületeket. Az elárvult menyétfióka, Főtte kuckója miatt érezte szükségét ennek. Kis ház volt ez is, oszlopos tornáccal, s hogy ne a menyétlak legyen a legnagyobb, negyven év akkurátus munkájával, hálóhelyét leszámítva, többször is át- meg átformálva, beépítette egyre terjedelmesebbre növő falujával az egész padlásteret.

Eleinte beérte azzal, hogy ételt dugdosott a játékházakba, s leste, hogy a kis állat keresgél, szaglássza a rejtekhelyeket. Aztán később már beszélni is kezdett hozzá, de valami meghatározhatatlan érzés miatt nem németül hívta, becézte, mintha azt hitte volna, hogy egy másik nyelven közelebb kerülhet hozzá. Azt a néhány magyar szót használta, amelyet nagyapádtól tanult, s amelyeket talán besorozása előtt a tanonciskolában is hallhatott. De Lotte egy nap meglépett, s maradt Frieder számára az építkezés s a véget nem érő szimultán sakkpartik másolása.

A várfal szalmafonatból készült, kéménykorommal patinázta ódon színűre, s talán évekbe tellett, hogy egymáshoz ragasztott pirosló búzaszemekből össze19