Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

ri kékfestők sátrából, még a béke éveiben beszerzett olcsó anyagokból házilag összefércelt zsákszerű ruhákban látták azok, akik belestek a várkapuszerű bejárat résein, de minden vasárnap elment a hívek nélkül maradt templomba, s ilyenkor, nyaranta népviseletben, a szász asszonyok megmentett, fényűzően díszített ruháiban, s télen a nyakánál hatalmas ezüstcsattal összefogott hímzett bundáikban láthatták. És valóban a szász asszonyok ruháit viselte. Sorról sorra mindenikét. Azokat a drága kelméből készült, nemzedékről nemzedékre örökített rokolyákat, pruszlikokat, mellényeket vette fel, amelyekből egész raktárra valót szedett össze az elhagyott házak ruhásládáiból.

Selyembrokát és holland posztó súlya alatt látod vonulni a templom felé. A hímzett főkötő hátán csapongó pántlikái, mint ünnepre díszített lovak csengettyűi, ütemesen ringnak járásától, s az ing mellkivágásába tűzött kösöntyű ezüstje, rozettakaréjra rakott gyöngyeivel, hamis köveivel vibráló csillogást adott ennek a menetelésszerű haladásnak. Nem nézett sem jobbra, sem balra, s a falu rongyosai között valóban királyi jelenség lehetett. Érinthetetlen volt, amelyet elutasító fennköltsége mellett a nyomában haladó, borjú nagyságú szelindek is biztosított.

Vasárnaponként egyedül ült be a templomba, amelynek kulcsát úgy őrizte, mintha a mennyország kapuját nyitná. Saját magának harangozott is, betartva a szabályt. Beharangozás, kiharangozás. Hangosan imádkozott, kihallatszott a visszhangtól fölerősödő ima, aztán az énekeskönyvből elénekelt egy-két zsoltárt. Nem hagyta ki a sátoros ünnepeket sem. Karácsonykor és húsvétkor az egész éjszakát ott töltötte, eleinte még gyertyája is akadt, az elhagyott házakból összegyűjtött javak között találhatta őket, aztán már csak faggyúmécsessel világított a karzaton, ahol a hajdani templomi rend szerint a cselédek helye lehetett volna egyébként is.

A házban egyetlen luxuseszköz teremtett lehetőséget arra, hogy ne legyen elhanyagolt a kopottasra mosott köntösében, hogy vonzónak találja, még zsákszerű ruhájában is az a férfi, aki évekig rendszeres látogatója volt.

A menekülés után, de még az idegenek megjelenése előtt, amikor telehordta a házat mások értékeivel, hogy majd sértetlenül szolgáltathassa vissza nekik, ha majd hazatérnek a menekülésből, a szép Müllerné dolgai között talált egy egész rekesz folyékony hajfestéket, s melléjük csomagolva, minden flakonhoz ragasztópapírral rögzítve, egy-egy üveg dauervizet.

Még az öreg frau Knopp, Frieder nagyanyja vágattatta le Frabábi copfjait, mert a malomban, szerencséjére, az éppen álló felvonó acélsodronyába gabalyodott a haja.- Amilyen erős a varkocsod, letépheti a fejedet a lift - mondta az öregasszony, s így, ezeken a megőrzött seszínű fonatokon próbálta ki előbb, aztán nekiveselkedve a feladatnak, a valóságos fodrászmunkának, két tükör közé állt, hogy a hátára omló fürtöket is láthassa, s hozzáfogott a szőkítéshez, daueroláshoz, frizuraigazításhoz.

Néha úgy érezted, s nem csak a szász faluban, hogy a nyomodban járnak, kísérget az a névtelenné lett közösség.

De nem csak ők.

12