Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

Azokon a lapokon, amelyeket újraolvastál volna, s elkeveredtek, éppen nem nagyapád barátjáról írsz, hanem egy asszonyról.

Frabábiról szólnak azok az oldalak.

Frabábiról, a hűségéről, aki nem ment el Nyugatra a többiekkel. Talán később, Frieder hazaérkezése után, már nem is lett volna, ahová elmenjen.

Frieder Knoppról ezeken az oldalakon nincs is egyáltalán szó. Friederről, hazaérkezéséről, a negyven évig szülőháza padlásán bujkáló Friederről, akit tizenhat évesen kényszersoroztak az SS-be, s amikor a róla szóló, ebben a könyv méretűre tervezett riportodban megjelenik a betűkből fölépített színpadon, akkor sorsa beteljesedése miatt a falujáról is mesélsz, ahol lélek sem maradt a berlini kiürítési parancs után. És persze e részek harmadik szereplőjéről, a szülőfölddé kiteljesedő padlásról is más oldalakon írsz részletesen.

Néha úgy tűnt neked, hogy csínytevéseikben, nagyapádnak és Friedernek, volt egy harmadik társuk is, egy csitrikorból éppen nővé érő cselédlány, de a négy kamaszévet átfogó időszámítás miatt, a Frabábiként emlegetett lány, egyre érettebb lett, hogy végül már betagozódjon a történet felnőttjeinek sorába.

Frieder érkezése előtt csupán Ő, az az asszony, Frabábi lakta a régiek közül a települést, évekig magányra ítélve. Ő, s aztán később a siserehadként megjelenő s a herdálás tudományából jelesre vizsgázó betelepedők.

Euzébiának hívták az asszonyt, Frieder nagyanyja csak Biának hívta, de nagyapja Frabiának szólította, gúnyolta, a frau és a Bia összevonásából, ami akkor nem is így hangzott. Piá s Frápia, mint ahogy az orvost, Bélgádi urat is Pélkátiként emlegették.

Néha szinte hallottad is, ahogy Frieder nagyapja azt mondja a magyar orvosnak: Natyan körsöl a tyomrom, porszasztoan, mintha mérkes kompát ettem.

Frieder unokahúga, aki éppen csak gagyogott még, de állandóan a lány mellett szeretett lenni, s akinek szoknyájába kapaszkodva tanult meg járni is, ő keresztelte el Bábinak, Frabábinak, s aztán ráragadt ez a név, s ezért Frieder tette a legtöbbet. Előbb csak ezzel csúfolta, aztán, amikor már valami cinkos barátságféle szövődött a fiatal nő s a kamasz fiú között, kitalált egy történetet, s abban egy ógermán istenség feleségéve tette a lányt.- Frabábi isteni erejével vigyázott arra például, hogy léket ne kapjon a halászok csónakja - mondta neki, s mert gyakran hallották, hogy a néhanapján a kocsmában is kisegítő lányt Frabábinak szólítják a háziak, a falubeliek is kezdték Frabábiként emlegetni a háta mögött, mert szemtől szemben sohasem merték, attól féltek a szászok, hogy az valami Frieder által kitalált csúnyaságot jelenthet magyarul.

Frieder nagyanyja szerződtette a házhoz a lányt, nem azért, mintha valóban segítségre lett volna szüksége. Ha éppen a konyhában találta, átküldte a kocsmába, s ha ott lábatlankodott, ahogy az öregasszony mondta, akkor visszarendelte a konyhába.- Kedves anyám - mondta neki Frieder édesanyja. - Az lenne a leghelyesebb, ha ezt a lányt odaültetné a tejesköcsög mellé, hogyha nagyon savanyodna a tej, azzal a férfifaló tekintetével édesgesse vissza.

10