Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Horváth Ágnes: Utak Bónishoz – utak Bónistól: Részletek az egészhez – Emlékkönyv a 80 éves Bónis Ferenc tiszteletére
séghez juttatása. A küzdelem, a magyar zene emancipációjának problematikája Bartók és Kodály pályáját is végigkíséri, alkalmat adva a többirányú értetlenségnek és támadásnak. A sakkpartner, Erkel Ferenc és Huber Károly emberi-szakmai kapcsolatának szétválása ezért történelmi távlatokat nyitó konfliktus nyitóakkordjaként értelmezhető... A 19. századi fejezet két Liszt-tanulmánnyal zárul: Scholz Péter Liszt németalföldi kapcsolatait tekinti át, a koncertkörutak mellett betekintést engedve a korabeli mecenatúra működésének műhelytitkaiba; Hamburger Klára Liszt kevésbé ismert Három gyászódájéX elemzi, utalva a művek közös vonására, a más művészetekhez (költészet, képzőművészet) való kapcsolatára. A Bónis-emlékkönyv tanulmányainak második szakaszában már külföldi szerzők írásai is olvashatók. Klaus L. Neumann eddig ismeretlen, kalandos sorsú Bartók-kéziratokról, Felix Meyer Bartók 1927-es angol nyelvű Pro Musica-előadásának eredeti német nyelvű változatáról, és a nyomtatásban megjelent verzió szükséges korrekciójáról, Klaus Wolfgang Niemüller Szenkár Jenő karmester kölni operai Bartók- és Kodály-vezényléseiről számol be. Mind olyan zenetörténeti (és történelmi) adalékok, melyek teljesebbé, pontosabbá tehetik eddigi ismereteinket. A Bartókról szóló részben még a zeneszerző felvidéki (Vikárius László) és román gyűjtőútjaihoz (Almási István), valamint a Bánkódás című hegedűduó népzenei forrásaihoz (Paksa Katalin) kapcsolódóan nyerhetünk a zeneszerző, illetve a mű szempontjából fontos további ismereteket. A kötet Kodály Zoltán zeneszerzői, népzenekutató, zenepedagógiai és karmesteri munkásságát érintő tanulmányok sorozatával zárul, a gazdag életmű sokszínűségéhez illeszkedő tematikus gazdagsággal. Domokos Mária az Argirus dallam verbunkos rokonságára, Tátrai Zsuzsanna a tavaszi népi leányszokások zenei megjelenítéséről értekezik, míg Ittzés Mihály a Kodály műveiben fellelhető transzcendens momentumok kottapéldákkal gazdagon illusztrált áttekintésének szenteli tanulmányát. Utóbbi inkább költői, mint prózai visszhangjaként olvashatjuk Csoóri Sándor 1997-es vallomását az ének erejéről. Külön kiemelést érdemel Eősze László terjedelmében is nagyszabású tanulmánya, mely Kodály Zoltán karmesteri tevékenységét tekinti át a Kodály Archívumban fellelhető dokumentumok alapján. Bár a szakma és a nagyközönség előtt is köztudott Kodály karmesteri tevékenysége, a szakirodalom nem foglalkozott az életmű e területének szisz- tematikus feltárásával. A levelek és kritikák sorát olvasva viszont egyértelműen világossá válik, hogy Kodály ezen a területen is kiválóan teljesített, s kivívta a hazai és nemzetközi szakmai és laikus közönség elismerését. Eősze az ifjúkori karmesteri próbálkozások megidézése után a húsz évvel későbbi amszterdami Psalmus-előadás előzményeit és lelkes visszhangját idézi fel, hogy aztán sorra vegye a további külhoni és itthoni vezénylési alkalmakat. Egymás után olvasva a kritikákat, vissza-visszatérő elem Kodály vezénylésének jellemzésénél az egyszerűség, a szerénység, ami határozottsággal, lelkesítő erővel és a lényegre irányuló pontossággal együtt ad oly elementáris energiát műnek és előadónak, hogy magával ragadja közönségét. Az összeállítás végén szintén lenyűgöző a statisztika is: tíz ország, harminckét város, harminckét együttes, száztíz alkalom... És minden a zeneszerzői, kutatói és pedagógiai életmű mellett, szerényen meghúzódva.... Nem lenne azonban teljes a felsorolás, ha a tanulmány nem térne ki a kórusművek vezénylésére: itt érdekes módon csak öt kórusmű kilenc alkalommal történő előadása szerepel (köztük legtöbbször a Jézus és a kufárok), viszont megszámlálhatatlan alkalommal dirigálta Kodály A magyarokhoz című, Berzsenyi-versre komponált kánonját. A tanulmánykötet Kodállyal foglalkozó írásai között két külhoni szerző írását találhatjuk meg: Albi Rosenthal külföldön fellelhető Kodály-kéziratokról, Diether Nagel Kodály zenepedagógiai koncepciójával ellentétes németországi ének-zene tanítási gyakorlatról ad helyenként drámai, de mégis optimista kicsengésű áttekintést. A kötet Berlász Melinda, Veress János és Végh Sándor szerzői és előadóművészi kapcsolatának történeti keretbe illesztett bemutatásával zárul, utalva a nagy elődök munkásságára is. 111
