Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - „ami a székely nyomorúságot illeti”: Markó Bélával beszélget Kőrössi P. József
- Gyávaságból nem szól bele, könnyebb távol tartani magam és megideologizálni, hogy miért nem veszek részt.- Hozzám közel álló kritikus azt mondta, szívesen írok a könyvedről, de majd csak akkor, ha már nem leszel politikus.-A közvélemény is ehhez hasonló, és a te fejedben is ilyen gondolatok vannak. A politikusi életforma nem értelmiségi életforma. A költő emberből van, a politikus nem úgy van emberből, ahogy a költő. Nem véletlen, hogy te is kezded elengedni magadtól a politikusi életformát, a politikusi gondolkodást is talán.- Nem teljesen vonultam ki a politikából. Van a tudás, van a tapasztalat. A politikához, nem csak szerepvállalás szükségeltetik, nem csak sok empátia a tárgyalópartnerrel, vagy éppen a saját közösségeddel kapcsolatosan. Valóban azt szoktam mondani, hogy a politikusi képességek közül a legfontosabb az empátia. De ez tudást és tapasztalatot is jelent. Egy mandátum erejéig még vállaltam, hogy a törvényhozásban ott leszek. Olyan törvényhozási feladatok várnak még ránk - alkotmánymódosítás, a közigazgatás átszervezése -, amelyekkel kapcsolatosan nagyon mellé lehet nyúlni. A hatalom megszerzésének és megtartásának a kérdése ma már nem érdekel, tisztséget nem vállalok, sem politikait, sem államit. Van egy jó oktatási törvényünk, ami még mindig nem stabil, mert vannak módosítási szándékok, ha ezek stabilizálódnak, ha ezeken a feladatokon túl vagyunk, és ha az oktatási rendszerben is stabilitást sikerül teremteni, akkor ért véget számomra a politikai pálya.- Annak az embernek a leikével, aki az érzelmeiből él, azt feltételezem, hogy összeférhetetlen az a taktikázó életforma, amit egy politikustól elvárnak. Benned ez a kettő megvan, mégsem semmisíti egyik meg a másikat, nem ütközik, miközben azt mondod, hogy a politikusi pálya távol van az értelmiségi pályától.- Távol van az értelmiségi pályától, de nem kellene távol lennie az értelmiségtől. A nagy manipuláció ma arról szól, hogy vannak a politikusok és vannak az értelmiségiek. A társadalom és a közvélekedés befolyásolására más lehetősége van az értelmiségnek és más a politikusnak. De értelmiséginek is azt tekintem, aki befolyásolni akarja a közvélekedést. A nagy manipuláció arról szól, hogy ez a kettő legyen teljesen külön. A politika eszerint mesterség, vannak, akik megtanulták, vannak, akik tudják, a civil pedig maradjon szurkoló, a pálya széléről ne szóljon bele. O az értelmiségi. Azért ez ennél bonyolultabb. Lehet, hogy mesterséggé válik a politika, lehet, hogy érteni kell a közigazgatáshoz, jó, ha vannak jogi meg közgazdasági ismeretei a politikusnak. Én vagyok a megmondhatója, hogy a közgazdasági felkészültség hiánya milyen gondokat okozott az elején, hogyan próbáltam ezeket leküzdeni. Ez mind igaz, de az nagy baj lenne, ha elhitetnénk az értelmiségiekkel, hogy nekik nem kell beleszólni. Felügyeletet kell gyakorolnia az értelmiségnek. Remélem, hogy van még erre alkalmas értelmiségünk. Más nem képes a felügyeletre. Meg kell szólalni. Igaz, hogy a peremre szorultak írók, művészek, tanárok, alkotó értelmiségiek, de vissza kell hozni őket a centrumba. A tudósokat, a műszaki értelmiségieket is. Ha végiggondolom a politikai hivatást, vannak ennek a mesterségnek olyan vetületei, amelyek nincsenek ellentmondásban a költészettel. Szonettet írni számomra azt jelenti, hogy úgy töltök ki egy adott formát hiánytalanul mondatokkal, vagy egy mondattal, hogy nincs rés, nincs űr. Ahogy mondani szokás, a szonett elfedi a világ többi részét. Teljes. Egy szonett hatástanulmány is. Te magad hatástanulmányt végzel, beméred, hogy annak a szónak, azon a helyen, milyen súlya van, hogyan tölti ki a világot, hogyan közvetíti azt, amit mondani akarsz. A törvényírás, a törvényszerkesztés-módosítás - ne értsen senki félre - hasonló felelősség. 81
