Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - „ami a székely nyomorúságot illeti”: Markó Bélával beszélget Kőrössi P. József
Azt a csodálatos zűrzavart, fogalmazzunk így, ami itt Erdélyben van, nehezen találod meg máshol, és paradox módon éppen ebben lehetne a művészete egyetemes. Ez egyszerre zűrzavar, egymásra hatás, ugyanakkor kemény, durva, időnként fundamentalista különlét is. Erdélyben nem arról van szó, hogy mindenki elvegyült mindenkivel, hanem egymás mellett élt egy zárt magyar közösség, egy zárt román közösség, egy zárt szász közösség, falun, városon, ugyanabban a lépcsőházban, ugyanabban az utcában, ugyanabban a negyedben mindenki, és mégis külön. Soroljam? Brassó, Temesvár és így tovább. Ezt az erdélyi történetet vannak, akik írják. Mondhatnék neveket. A fiatal erdélyi prózaírók ezt fölfedezték. Láng Zsolt, Vida Gábor, Szabó Róbert Csaba, hogy csak a marosvásárhelyiekről beszéljek, ezt keresik, ezt művelik. Éppen ezért nem állítom, hogy ez az út lezárult, de ahhoz képest, hogy mekkora erővel, lendülettel indult el a két világháború között ez az irány, ahhoz képest erőtlen maradt, ha csak most nem történik valami. Menjünk egy kicsit arrébb. Karácsony Benő. Az övé is „csak" egy tündéri világ. Bánffy Miklós. Örülök, hogy Nyugaton felfedezték, de annak viszont nem örülhetünk, hogy megint másoknak kell felfedezniük számunkra valamit, ami a miénk.- Számomra felfoghatatlan, hogy a tágabban vett értelmiségi Magyarországon alig vagy nem is hallott ezekről a nevekről, hogy a művekről ne is beszéljek. Az érdeklődés leragad a turizmusnál, a folklórturizmus szintjén, ami fontos, de talán nem elég ahhoz, hogy a hőbörgőket megállítsa és az érdeklődő embereket mélyebb, komolyabb, tartalmas ismeretekhez vezesse el.- Hogy a kultuszok egészségesek-e avagy kártékonyak, annak politikai okai is vannak. Aki Erdélyben a legalkalmasabbnak tűnik arra, hogy kultusza legyen, az Kós Károly. Nekem ne mondja senki, hogy Kós Károly-kultusz van. Mert nincs. Róla beszélni, neki szobrot állítani inkább lehetne és kellene, mint Wass Albertnek. Kós Károly túlságosan transzszilvanista volt, túlságosan párbeszédpárti másokhoz képest, és talán baloldalibb is. Nem volt baloldali, de baloldalibb, mint amilyen példaképeket ma a jobboldal keres. A Sütő-kultusz gyors elhalásának is politikai okai vannak. Mint ahogy az aktuálpolitika számára ma Tamási sem elég nacionalista, hogy belőle kultuszt lehessen építeni. Ami ez ügyben történik, nem feltétlenül egy szabadjára engedett közvélemény akaratát mutatja, hanem azt, hogy a közélet befolyásolói ebben a pillanatban mit keresnek. Wass Albertben találta meg a politika a maga számára annak az ideológiának a hordozóját, amire szüksége volt, hogy a tömegekhez eljuthasson. Szomorú, de jól jött a románellenessége is.- Alkalomadtán jól jön a zsidóellenessége, jól jön, hogy áldozatot lehet belőle bármikor, újra és újra csinálni. Wass Albertet akkor fedezte fel a maga számára a jobboldal, amikor már népszerű volt. Elfogadható és vágyott képet kapott a magyarság egy része egy romantikus erdélyi világról, amelyet nem ismert elég jól ahhoz, hogy Wass Albert műveihez képes legyen kritikusan viszonyulni. Wass Albertet olvasva lehet gyűlölni, ha megvan a hajlam, rögtön ok is adódik. Lehet gyűlölni a románokat, a zsidókat. De ez a politika nemcsak azt adta az emberek szájába, hogy lehet, hanem azt is, és elsősorban azt, hogy szabad. Szabad gyűlölni a románokat, szabad gyűlölni a zsidókat. Sugallja és ösztönzi az ellenségeskedést. Ágoston Vilmos A kisajátított tér című könyvében, amelyben megtalálta Wass Albert román megfelelőjét, Doru Munteanut, pontosan mutatja ki, hogy milyen rafinálton él Wass az eszközeivel. A románt és a zsidót sohasem a magyar ostorozza, mocskolja, hanem ők saját magukat. A jobboldal nacionalista ideológiát épít erre, és nem nehéz ráépíteni. Volt társadalmi igény a gyűlöletromantikára, amit miután Wass Albert műveiben felfedeztek, gerjeszteni is kezdtek.- Erdélyben a Mentor Kiadó kezdte kiadni sorozatban Wass Albert műveit. Számomra ebben a személyes paradoxon az, hogy a kiadó egyik alapítója vagyok. Sokáig tagja voltam a kiadói tanácsnak is. Az volt az én véleményem is, hogy ennek a kiadónak többek 71
