Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - „ami a székely nyomorúságot illeti”: Markó Bélával beszélget Kőrössi P. József
A mezőség etnikai szempontból azért változott a századok folyamán olyan radikálisan, mert ott a nagybirtokok szükségessé tették a munkaerő-bevitelt. Zsellérség, jobbágyság mozgatható volt ide-oda, beköltöztethető a Kárpátokon túlról is egy idő után. A mezőségre utalok, és nem Naszód vidékére, vagy a Hátszegre, ahol hagyományosan éltek már sok százada más struktúrában szerveződő románok. A történészek is azt mondják, hogy ez a társadalomszervezési forma tette lehetővé, hogy a székelység viszonylag nagy tömbben megmaradjon. De ez sajnos nagyon gyorsan megváltozhat.- Egy anekdotát hadd mondjak. Gyakran jövünk a gyerekekkel, és egy alkalommal nem messze Sepsiszentgyörgytől letértünk a főútról, bementünk egy faluba, Gelencére. Megkerestük a Szent Imre római katolikus templom gondnokát. Egy hölgyhöz irányítottak, aki a templom mögött lakott. Családi vendégei voltak, de készségesen átjött, és kedvesen, tartalmasán elmondta a templom történetét. Én ilyenkor mindig előveszem Vofkori László Székelyföld című kétkötetes könyvét, amiből felolvasom a falu történetét, ezúttal Gelencéét. Kérdezte, mit olvasok. Mondom. Azt mondja erre, nézze csak meg, ír-e a templom déli oldalon található falfestményről, a Szent Margit-legendáról, mert az viszonylag friss, alig egy-kétszáz éves felfedezés. Megnézem, benne van. Na, akkor olvassa. Elérek oda, ahol a lakosság összetétele szerepel. Néhány románt is feltüntet a könyv, ennyien élnek a faluban. Azt mondja, az nem igaz, mert nem él egy se. Mondom, itt van leírva, abban a könyvben, amiről még az imént azt mondta, hiteles. Jó, jó, de mégse. Az nem létezik, mert ő azt tudná, itt a rendőr is magyar volt mindig, vagy nem volt. A fejéhez kap. Hát azt a tizennégy román nőt idetelepítették, mert sok volt a férfi, nem volt elég nő a faluban. De már azok is mind magyarok, a gyerekeik, meg az unokáik is magyarul beszélnek, magyar iskolába járnak. Ennyit a betelepítésről.- Mint láthattad, ellentmondásosan viszonyulok a székely identitáskérdéshez. Ezzel kapcsolatos frusztrációk bennem nincsenek. Tudomásom szerint minden ősöm székely, apáról, anyáról. Nincs kedvem ezt lépten-nyomon fitogtatni, és bizonygatni sincsen. Ha kell, bármikor megengedem magamnak, hogy megfogalmazzam az ezzel kapcsolatos kritikámat is. Nem örülök neki, de legalábbis dilemmatikusnak látom azokat a szándékokat, amelyek a külön székely identitás fölerősítésére törekszenek. Gyermekkoromban az, hogy székelyek vagyunk, jelzőértékű adaléka volt annak, hogy magyarok vagyunk. Alapvetően magyarok voltunk, és magyarok vagyunk. Az volt a gondunk, hogy ez Romániában hogyan érvényesíthető. El-elhangzott, hogy emellett még székelyek is vagyunk, ez volt a többlet. A lokálpatriotizmus sem helyezhető szembe a patriotizmussal, hanem többletet szokott jelenteni. Azért ez más, mint az egyszerű lokálpatriotizmus, mert van mögötte történelmi távlat. De egy adott határon túl irritál, hogy mindenképpen külön entitásként akarják a székelységet felmutatni.- A románok törekvése is ez volt.- Most is azt gondolom: ha nem számolják föl, a Magyar Autonóm Tartomány lehetett volna tartós megoldás. A közigazgatási autonómia a tömbvidéken hasznos lenne. Annyiféle közigazgatási megoldás van. Európa állandóan mozog, régiók, megyék és más különféle közigazgatási szintek jönnek létre. Miért ne lehetne helye egy ilyen gondolkodásnak is, egy ilyen autonómiának is. De én nem székely autonómiára gondolok, hanem magyar autonómiára.- Használták-e rád vonatkoztatva sértő szándékkal azt, hogy székely?- A mi magyar közéletünkben az én esetemben legfeljebb azzal sérthettek volna, amit egyesek gondoltak is rólam, hogy nem vagyok igazi székely. Ennek az oka az, hogy mindig úgy politizáltam, hogy próbáltam a székely helyzettudat és gondolkodásmód, valamint a 67