Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - „ami a székely nyomorúságot illeti”: Markó Bélával beszélget Kőrössi P. József

hogy egy gyereket elvinnénk egy temetésre és ott halotti beszédet olvastatnánk fel vele. Velem megtörtént. Az első beszédem nekrológ volt. Jó tanuló fiúcska voltam, éltanuló, ez kísérte végig az iskolai éveimet. Nem különösen fegyelmezett, de törekvő voltam.- Megfelelni akaró gyerek voltál?- Is-is, nem mindig. Tudás szempontjából igen. Fegyelmi problémáim, konfliktusaim is voltak, a szüleimmel szemben nem voltam lázadó, de az iskolában igen. Ami meghatározó volt, amit máig szeretek, az a szülővárosom, Kézdivásárhely. Kézdivásárhely kicsi, akkor tízezres város volt, egy futamodással ott volt a mező minden irányban, mára feltornázta magát tizennyolcezerre. Kisváros, viszont ízig-vérig város, történelmileg is. Valamikor, félezer évvel ezelőtt, úgy jött létre, mint vásárhely. Nem faluból nőtte ki magát várossá, ahogy Székelyföldön egyik-másik városka, hanem eleve vásárhelyként jött létre, iparos emberek városaként. Vargaváros volt, ahogy monda­ni szokták, céhes város, az építkezése is ilyen. Volt középen egy főtér, ami megvan a mai napig, egy vásártér, ahová a családok vagy céhek kijárást szakítottak maguknak, és onnan hátrafelé küllőszerűen épültek az utcák, az udvartérnek nevezett utcákból körös-körül van ötvenvalahány. Iskolaváros is volt, több mint háromszáz esztendős gimnáziuma van. Erősen kultúraszerető, tehetséggyámolító volt mindig. Gyerekkoromban ennek volt jelen­tősége. Az iskolában számomra mindvégig előnyt jelentett, hogy verselgető gyerek vol­tam. Diáktársak és tanárok támogatták, értékelték, méltányolták és segítették az ilyesmit. Ugyanígy a sportolókat vagy a zenészeket. Ha valamihez tehetséged volt, ápolta a város és az iskola. Irritál is, hogy a székelységről kizárólag a hagyományszeretet fundamentalista képe alakult ki. Magyarországon ezt keresik, a Székelyföld ezt akarja magáról mutatni, ezt akarja eladni. Bűvös körré változott, ami bezár egy rusztikus világot. Mintha polgár­ság nem is lett volna. Kézdivásárhely az ágyúöntés városa, Gábor Áron városa. Persze, a hősi ellenállás szimbóluma is. Ugyanakkor annak a példája is, hogy már akkor volt ipara. A székely emberek nekiálltak, ágyút öntöttek, de nemcsak ágyút, hanem puskatöltényeket is gyártottak. Nem csak egy szál mesterember volt ott, Gábor Áron, hanem nagyon sokan, akik a maguk módján egy kényszerű háborúban fegyvereket gyártottak a szabadsághar­cosoknak. Kézdivásárhely már akkor polgárosodásra alkalmas, valamennyire polgárosult város volt, persze, nagyon távol Budapesttől. Összehasonlítva, Gyergyószentmiklós keres­kedővároska, Székelyudvarhely viszont iskolaváros, még inkább, mint Kézdivásárhely.- A mai magyarországi magyarok - borzasztó, hogy ilyet kell mondani - túlnyomó többsége archaikus Erdélyben gondolkodik. Még azok is, akiknek vannak történelmi ismereteik. Nem is tud­nak másban, mert a mai napig ezt táplálják beléjük innen is, onnan is. Az archaikus, a történelem során valahol hátul hagyott, elhagyott Erdélyt keresik az emberek, nem is érdekli őket más, és kizá­rólag ezzel akarnak találkozni. Született budapesti ismerőseim között nem egy akad, közöttük értel­miségi ember, aki keveri a Székelyföld és Erdély fogalmát, az ő fejében Temesvár, Arad, Nagyvárad és Marosvásárhely vagy Csíkszereda éppen úgy Erdély része. Aki soha nem járt Erdélyben, még a határvidéken, a Partiumban se, meg van győződve arról, hogy itt mindenki irredenta. S közöttük vannak, akik ezt hallva lesznek boldogok, mások éppen ezért kerülik, hogy mélyebben ismerkedjenek. Számomra egy ilyen elfogult környezetben nehéz kimondani, hogy Erdély, hogy Székelyföld, hogy Partium, mert arra számítok, hogy félreértenek.- Persze, a magyarság számára Erdély az ősiség földje. Hogy mennyire indokolt, mennyire nem, erről lehet beszélni. Néprajzi, etnográfiai, népköltészeti, népzenei szem­pontból itt megmaradtak olyan értékek, amelyek Magyarországon nem voltak fellelhetők. Magyarországon gyorsabban szaladt előre az idő, ott eltűnt az, ami itt megmaradt. Ehhez az Erdély-képhez hozzájárul egyfajta romantikus székely eredetmítosz is attól függet­65

Next

/
Oldalképek
Tartalom