Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Szigeti Csaba: W+10, avagy Weöres Sándor Finaléjának költészettörténeti elhelyezése

szerűen azt mondja csak: Kristeva 'patafizikus' (pedig ekkor még Kristeva nem volt feminista, nem volt genderös, nem volt kultúraantropológus és nem volt világjáró földönkívüli). A Patafizikus Kollégium (College Pataphysique) 1948 májusában alakult meg és munkálatait 1975-ig folytatta (majd 2000-ben újraindította e munkálatokat). A patafizika - általuk képzett szó - a minden emberi értelmet meghaladó gondolatok és dolgok tudománya. A Kollégium Alfred Jarry szellemi hagyatékát érezte magáénak, akinek a könyvecskéjében a 'patafizikus' doktor Faustroll jelzője volt.7 A megalakulása utáni Oulipo nagyon erősen kötődött - szervezetileg és szellemileg - a Patafizikus Kollégiumhoz, kezdetben ennek egyik tagozatát alkotta, és a csoport a kollégium „subsidiumai"-ban és „dossziééiban publikált, valamint az oulipósoké volt a Patafizikus Kollégium Füzetei 17. száma. A fontos azonban az, hogy a Kollégiumot a mai napig mint a dadaizmussal beoltott francia szürrealizmus egyik kései, sajátos önszervezésű alakulatát tartjuk számon, s az Oulipo történetileg ebből az alakulatból bújt elő ugyan, de az 1960-as évek derekára elvszerűen antipatafizikussá (és szürrealizmusellenessé) vált. Nehéz folyamat volt ez, hiszen a két társaság között négy férfiú is „közös" volt, vagyis személyében élte a lassú elszakadás folyamatát. Elsősorban az a Raymond Queneau, aki szinte végigjárta a patafizikus hierarchiát: volt datárius, később régens, majd - igen büszke volt rá - transzcendens szatrapa (ezeket a címeket vagy fokokat a patafizikusok találták ki önmaguknak, szerintem a szabadkőműves páholyok paródiájaként). Az Oulipo másik alapítója, Francois Le Lionnais hasonló utat járt be.8 Marcel Duchamps is patafizikus volt az 1950-es években, míg 1968-ban bekövetkezett haláláig az Oulipo legelső nemzedékéhez tartozott. Kevesen tudnak Italo Calvino még érdekesebb esetéről: miután megjárta a Patafizikus Kollégiumot, hosszú szünet után, 1973 februárjától az Oulipo oszlopos tagjává vált (és a csoport szellemisége nélkül nehezen lehet a forma szerveződését átlátni a Ha egy téli éjszakán egy utazó esetében például).9

Összefoglalva: eszme- és irodalomtörténeti szempontból ugyanolyan bajos, mert túl általános szürrealizmusról beszélni Lescure S+7 „módszere", vagyis megkötése kapcsán, mint Weöres Sándor Fináléjának szövegkészítő eljárása kapcsán. Valamilyen szürrealizmus persze mindkettejüknél a messzi háttérben ott van. De a messzi háttérben ott van a késő antikvitás egyik szövegkészítő eljárása, a cento is (gyönyörű közép- és újkori utótörténettel, egészen napjainkig), az egy vagy több szerzőtől vett elemekből álló irodalmi alkotás. Amikor Ausonius megírta 369-ben Cento nuptialisát, házasságra írott költeményét, akkor művét a ver- giliusi Bucolica, az Aeneis és a Georgica törmelékes-morzsalékos részeiből állította össze. Ám ez ellentétes is Weöres szövegkészítő eljárásával, mert láttuk, hogy ez utóbbinál a kiinduló textus majdnem teljesen eltűnik a szöveg mögül. Míg Ausonius olvasója számára éppen az jelentette a szellemi gyönyörűséget, hogy

7 Alfred Jarry: A patafizikus Faustroll doktor cselekedetei és nézetei. Ford. Csímár Péter, Tillinger Péter Műhelye, 2011.

8 Róla a legegyszerűbben tájékozódhatni: Paul Braffort: Francois Le Lionnais, encyclopédisparate, Magazine littéraire, 398. sz., 2001. május, 45-49. p.

9 Elnézést az önhivatkozásért, de rákényszerülök: Paul Braffort: Rend a bűnben (Kibernetikai tapasztalatszerzés Italo Calvinóval), ford. Szigeti Csaba, Jelenkor, 1998. november, 1158-1168. p.

38