Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Ócsai Éva: Az Orbis pictus 100 verse

kapjon. Magam részéről ezt a törekvést kevésnek, sőt szánalmasnak érzem. Az én törekvésem más. A modern, XX. századi lelket túlságosan görcsösnek, túlságosan a saját énjébe merevedettnek, individuálisnak érzem. [Az a célom], hogy amennyire tőlem telik, nyitott lelkületet formáljak, aki a saját individuumától, a saját énjétől el tud távolodni, fel tud oldódni. Egyetemes, kozmikus áramokat bocsátani a bezárult, elkülönült, szétszigetelődött modern életre, modern lélekre, az én törekvésem ez. "3

Ez a szemléletmód azzal a tradicionalista világlátással hozható összefüggésbe, amelyet Weöres Sándor egyik mestere, Hamvas Béla is megfogalmazott a Scientia sacra című kötetben:

„Aki a létnek abba a körébe lépett, amelyben lényét teljesen a világot alkotó és kormányzó szellem rendelkezésére tudja bocsátani, saját Énjétől eltávolodott, szenvedélyeiről lemondott, egyéni vágya, kívánsága, célja többé nincs, teremtett léleknek többé nem tekinthető. Kisugárzássá lett, közvetlen eszköz. "4

A nyitott empirikus, szimbolikus és metafizikai szemléletmód, valamint a poétikai nézőpontok és szerepek heterogenitása azt is lehetővé tette, hogy az adott kor történelmi és kulturális meghatározottságán túllépjen, hogy a versformák, verszenei eszközök és nyelvi rendezőelvek által kínált lehetőségeket kitágítsa, ezért a magyar és a világirodalom több ezer éves versformáit, valamint a komoly- és a könnyűzene ritmikáját és szerkesztési elveit vette alapul, gyakran rendhagyó megoldásokkal, amelyeket a magyar irodalomban korábban nem alkalmaztak. A formai változatosság azzal jár együtt, hogy Weöres Sándor költészetében ugyanaz a téma számtalanszor variálódik. E variációkban a költői képek, a szerkezet és a nyelvi eszközök egymásra hatása eltérő nehézségi fokú verseket eredményezett, amiről Weöres Sándor így nyilatkozott: „Azon igyekszem, hogy munkáim közt a legkönnyebbtől a legnehezebbig minden legyen, a zenei alapformáktól, játékos mondókáktól egészen a szimfóniáig, amelybe csak az hatol bele, aki megküzd érte, tízszer is elolvasván, mert fontos számára. E között a két végpont között széles a skála."5

Egy másik nyilatkozatában azt vallotta, hogy a témákat úgy kezelte, mint a zenész, nem pedig úgy, mint a költő, és ezt azzal magyarázta, hogy a legintenzívebb hatást a zene gyakorolta rá, valamint a természet hangjai, látványai és mozgásai.6 A zene és a természet dinamikussága, harmóniája és diszharmóniája gyakran inspirálta a versei dinamikáját, képanyagát és érzékletességét. A versei nagy részére jellemző mozgalmasság a mozgást kifejező igék, a folyton változó képek halmozása és a térszerkezet átalakulását megjelenítő képanyag hatására alakult ki. A versek dinamikájához a - Weöres Sándor értékszemléletre épülő - poláris elrendezés, a kettősségek, az ellentétpárok is hozzájárultak, amelyek a szembenálláson túl az egységet és a teljességet is megjelenítették a szinkretista szemléletmód hatására. A versek elemeinek a mozgatása különleges időszemlélettel társult, amelyről így nyilatkozott: „Az idő áll, és tömbszerű és végtelen, nem

3 Domokos Mátyás, szerk.: Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1993. 48.

4 Hamvas Béla: Scientia sacra II. Szentendre, Medio Kiadó, 2006. 52.

5 Uo„ 236.

6 Uo., 249., 275.

17