Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Pethő Ildikó: Weöres-variációk
meg a kiinduló témához, bár némi disszonáns véggel {„még a töltésen is mindenki kutyázik"). A zenei megvalósításhoz másodlagosan hozzátapadnak a logikai és grammatikai bukfencek. Habár nyelvészeti tanórán a mondatok többségét megcsilla- goznánk mint értelmetlen mondatot, ezek funkciója a versben/„zeneműben" a variációk során a téma és változatai közt keletkező távolság érzékletessé tétele. Weöres nem csak a zene iránt volt fogékony, megihlették őt képzőművészek, és maga is kiaknázta a vizuális elemek, a tipográfia adta lehetőségeket költészetében. Különösen érdekes a vizuális elemekkel együtt jelentkező zeneiség lehetősége olyan zenei verseknél, mint például, csak párat kiragadva, a Fuga, Fughetta, a Négy korái, a Kilencedik szimfónia, A felső fény, Őszi zápor, ahol Weöres a tipográfiai megoldásokkal (nagybetű, dőlt betű, központozás hiánya, szavak elrendezése) minden esetben többletet ad a versek zeneiségéhez.13 A Négy korái második darabjának létezik egy vizuális mű-/átfordítása is, mely egy képzőművészeti kísérlet eredményeként jött létre.14 A kísérlet, melyet Fábián László ismertetett, feltárja a vers lényegi szerkezeti felépítését. A korái a zenében mindig sorszerkezetű, az egymás után következő sorok egymásból következnek és egymásra vezetnek. A szerkesztésnek ez az alapelve érvényesül Weöres korálciklusában is, amelynek első három darabjában valóban nyomon követhetjük a soronkénti, gondolategységenkénti építkezés elvét. Az említett képzőművészeti kísérletben szereplő második korái szerkezete sugaras, korszerűen zárt, ugyanakkor tükröződő is. Tüskés Tibor így ír az általa geometrikus szerkezetűnek nevezett verstípusról: „A zene lerajzolására Sztravinszkij már példát adott, amikor vízszintesekből, vonalrácsozatból álló ábrán szemléltette a gregoriánének, a többszólamúság, a harmonikus polifónia (Bach), Wagner, Webern, az új szerialisták, valamint saját komponálási módját. Ne idegenkedjünk hát a vers grafikus ábrázolásától, képi lefordításától, különösen akkor, ha ez közelebb visz a költő versépítő módszerének, komponálási metódusának megvilágításához és megértéséhez."15 Lantos minden vizuális lehetőséget felhasznál síkban és térben, a vers eredeti formáját megtartva, és a versszakok egy sorba írásával is.16 Lantos zenei építményként, kórusként is értelmezi a második koráit a három változó szólam (homlok, drágakő, láng) és az állandó szólam (lakik/emelkedik) térbeli elhelyezkedésének feltárásával. Az ábrákból kitűnik, hogy a vers fókuszpontja, fordulópontja a harmadik és negyedik versszak közti üres helyen van. Előtte és utána a drágakő szó ugyanazt a pozíciót foglalja el a versszakokban (második 13 Mind a képvers/vizuális elemekkel élő költészet, mind a zenei elemekből építkező vers feltételezi a megszokottól eltérő olvasást, a Weöres által is többször említett szellemi erőfeszítést, megküzdést a versért. Ezen a ponton Weöres egész bizonyosan kapcsolódik Mallarméhoz. Valéry Mallarméról írt esszéjében több olyan gondolat is megfogalmazódik a vizualitásról, amely elősegíti a Weöres-versek értőbb olvasását. (Például a kép szimultaneitása és a szöveg kontinuitása tekintetében.) 14 Fábián László: Lantos - Weöres: Négy korái 2. Művészet, 1977/3., 32-33. 15 Tüskés Tibor: Weöres-megközelítések. In: Uő: Mérték és mű. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1980, 191-192. 16 Vö. Tamás Attila kevésbé kifejező ábrájával. In: Uő: Weöres Sándor. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978, 157. 10
