Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Pethő Ildikó: Weöres-variációk

Utoljára néhány évvel ezelőtt szedtem össze gondolataimat a költőről egy konferenciára, és bevallom, az idő előrehaladtával én is egyre kevésbé rajongok az elemzésekért. Amennyire lehetséges, ítéletek helyett (visszautalva a versre) mint mozaikdarabkákból szeretnék felvillantani és egymás mellé helyezni olyan, azóta újként megismert vagy a régebbi gondolatokkal egyesülve megújult és az életműből inkább kifelé mutató, kapcsolatokat kereső és teremtő megközelítéseket, véleményeket, melyek egyrészt tanúságot tesznek az életmű újra és újra ámulatba ejtő tágassága2 mellett, másrészt reményeink szerint talán kevésbé közismertek. Az ötletet Beney Zsuzsa egyik Weöres költészetéről megfogalmazott gondolatának egy szava adta: „A szokásos esztétikai fogalmak rendkívül relatívakká, sokszor használhatatlanokká válnak. Ezért is nehéz beszélni róla - nem magyarázni, kommentálni kell, hanem transzponálni. "3 E latin szó zenei műszó, jelentése: 'más hangnembe átírni, áttenni'. Ez számomra két dolog miatt is fontos. Egyrészt, mert habár rendszeresen használom Weöressel kapcsolatban a költő és költészet szavakat, mindig is zeneszerzőnek tartottam. A versekhez való viszonyulásomat (és kisgyermek koromtól zenét tanuló és ma is aktívan zenélő emberként elfogultságomat is) alapjaiban ez a Weöres verseiben megmutatkozó zenei jelleg, a tudatos és mélyebb fogantatású, a puszta díszítőjellegen messze túlmutató zeneiség, a zenei elv, a zenei műfajok, szerkezetek, kompozíciós eljárások használata, a ritmussal, hangokkal, hangzásokkal és a csenddel való kísérletezés határozza meg.4 így az elkövetkezőkben valahogy mindig visszakanyarodunk a zenéhez mint kitüntetett területhez. Másrészt számomra mindig is vonzó volt a különféle művészeti ágak átjárhatóságát erősítő szemlélet. Hiszen például a zenei szerkezetek szavakkal történő létrehozása is sajátos „határképződményeket''5, sajátos „kétnyelvűséget"6 hoz létre. Ezekben a határképződményekben a különböző művészeti ágak jellegzetességei egymást erősítve jelenhetnek meg, ami az egyikkel kevéssé megragadható, a másikkal kiegészítve inkább elősegíthet egy teljesebb, feltétlenül és „elsődlegesen

2 „Weöresnél, kis túlzással, minden, és mindennek az ellenkezője is megtörténik - ráadásul vállaltan" - írja Lapis József Az emlékezet keringője. A Valse triste érzékisége című írásában. In: Parnasszus, 2007/4., 82.

Beney Zsuzsa is kiemeli Weöres költészetének e tulajdonságát A hallgatás tornya. Jegyzetek Weöres Sándor költészetéről című írásában: „Az elvontság és ez a rendkívüli tágasság, színek, formák gazdag özöne, a zuhatagként ömlő képek vegetációja nemcsak végtelenné tágítani, egyszersmind elmosni is látszik a személyiség határköreit." In: Beney Zsuzsa: Az elérhetetlen jelentés. Összegyűjtött irodalmi esszék. I., Daróczy Anikó (szerk.), Gondolat Kiadó, Budapest, 2010, 35.

3 Beney Zsuzsa: i. m. 22. (Kiemelés tőlem)

4 íme egy hasonló vélemény: „Tagadta, hogy nagy költő akarna lenni. Mindent megtett, hogy ne is tartsák annak. Igaza is lett. Zeneszerző volt." Kemény István: Weöres Sándor: Robogó szekerek. In: Parnasszus, 2007/4., 51.

5 Lech Kolago: Paul Celan „Halálfúgája". A „spirál" az irodalomban. In: Spirál a tudományban és a művészetben. INTART, Budapest, 1988,111.

6 „This use of music, not for outward sonority or tricks of rhythm, but as a model for the actions of the mind within language - as an attendant major language to make the writer's consciousness in some root sense bilingual - is vital to both Kierkegaard and Nietzsche (the latter being, in fact, a musician). Precisely as line and colour are vital to the poetic syntax of Blake.” In: George Steiner: The Pythagorean Genre. In: UŐ: Language and Silence. Penguin Books Ltd., Harmondsworth, 1979, 112.

7