Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Dávid Gyula: Az Erdélyi Helikon a negyvenes években
Dávid Gyula Az Erdélyi Helikon a negyvenes években* 1940-ben tizenharmadik évfolyamába lépett az Erdélyi Helikon, a marosvécsi szabad íróközösség folyóirata. A vécsi közösség sokat változott az indulás óta. Ha formálisan nem is, de kiváltak belőle azok, akik Kisjenőn 1933-ban létrehozták az Erdélyi Magyar írói Rendet, más, a kisebbségi magyarság mindennapi gondjaihoz közelebbi cselekvésteret kerestek maguknak azok, akiknek nemzedéke már a kisebbségi életformában nőtt emberré (az Erdélyi Fiatalok, a Hitel, illetve az Erdélyi Enciklopédia köré csoportosultak). Megrendítette a „helytállás-ideológiát" egyik fő képviselőjének, Makkai Sándornak a távozása és a távozását megideologizáló Nem lehetje nyomán kirobbant vita, s a Helikon ifjú reménysége, Szemlér Ferenc Jelszó és mítoszába, és körülötte belülről is megfogalmazódott a transzszilvanista ideológia kritikája. Végül a harmincas évek végére, a Vásárhelyi Találkozón és utána, közvetlen közelből tevődött fel egy új, az egész erdélyi magyar közösséget átfogni képes kisebbségi cselekvési program szükségessége. Mindezenközben pedig a belső átrendeződést jelző folyamatokat derékba törte Romániában a királyi diktatúra, világviszonylatban pedig a második világháborúhoz vezető revanspolitika, amelynek 1938-as és 1939-es eseményei - a mindennapi életre kihatóan is - testközelbe hozták Erdély kérdésének napirendre kerülését. A vécsi íróközösség - a kiszakadok pótlására - közben már 1934-ben megnyitotta sorait a Pásztortűz írócsoportja előtt (ekkor lépett a tagok sorába Császár Károly, Járosi Andor, Moldován Pál és Tavaszy Sándor), s időközben a fiatalok közül is többen a helikonisták soraiba kerültek (Gagyi László, Kiss Jenő, Szemlér Ferenc, Szenczei László, Vásárhelyi Z. Emil és Wass Albert). Az 1939-es vécsi összejövetelen ugyan mindössze 23-an vettek részt, a régi tagok közül azonban ott volt Bánffy Miklós, Endre Károly, Kacsó Sándor, Karácsony Benő, Kádár Imre, Kemény János, Kós Károly, Kovács László, Lakatos Imre, Maksay Albert, Molter Károly, Nyirő József, Olosz Lajos, Tamási Áron és Tompa László. Ez az Erdélyi Helikon munkatársi gárdájának képlete is 1940 küszöbén, abban az évben, amelynek ősze, a második Bécsi Döntéssel és Eszak-Erdély Magyarországhoz való visz- szacsatolásával új szakaszt nyit Erdély legjelentősebb magyar irodalmi folyóirata történetében. A szóban forgó négy év erdélyi magyar irodalmának részletekbe menő vizsgálatát elvégezte már Vallasek Júlia (v. ö.: Sajtótörténeti esszék. Kriterion, Kolozsvár 2003; Elváltozott világ. Az erdélyi magyar irodalom 1940-1944 között. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen * AIII. Kolozsvári Magyar Napok keretében 2012. augusztus 14-én, a Kultúra és irodalom a kolozsvári magyar lapokban (1940-1944) címmel megrendezett konferencián elhangzott előadás bővített változata a Korunkban jelenik meg. 61
