Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Schiller Erzsébet: „El kellene határozni, fehérek legyenek-e vagy vörösök”: Markovits Rodion: Aranyvonat
Schiller Erzsébet „El kellene határozni, fehérek legyenek-e vagy vörösök" Markovits Rodion: Aranyvonat Egy történelmi kalandregényt és annak új kiadását szeretném az olvasó figyelmébe ajánlani. A műfajhoz méltó felvezetéssel - késleltetéssel és a körülmények ismertetésével. Markovits Rodionnak, az 1884-ben Erdélyben, Kisgércén született, majd 1948-ban Temesváron elhunyt írónak szerencsés fiatalkora volt. Abból a szempontból legalábbis, hogy nem volt ihlető élmények híján. Markovits ugyanis azon írók közé tartozik, akik a személyes élményeiket közvetlen módon teszik szépirodalommá. Őt magát ugyanakkor nem pusztán az élmények teszik íróvá. A két világháború közötti hírnevét, rövid ideig tartó nemzetközi ismertségét a Szibériai garnizon című riportregény (1927), illetve annak több mint egy tucat fordítása alapozta meg. A sikert elsősorban a történelmi dokumentumként olvasott izgalmas anyagnak köszönheti: az első világháborús orosz hadifogságban szerzett élményeinek egy részét dolgozza fel a regény. A kései utókor a napi érdekességtől el tud tekinteni, a szerzővel és műveivel méltányosabban tud bánni. Jól jár vele: a két háború közti magyar próza érdekes, sokoldalú íróját fedezheti fel. Talán legszebb, tárgyát és érzelmeit tekintve legmeglepőbb írása a Reb Áncsli és más avasi zsidókról szóló széphistóriák... című novellafüzér (1939) Markovits gyerekkorának helyszínére és alakjai közé vezeti el az olvasót. A kis könyvecske azt a viselkedés- és gondolkodásmódot, azt a szűk, de magát mégis távlatosnak képzelő (hiszen minden mögött a zsidó Isten áll) világnak az irodalmi kifejezés- módját teremti meg, amely csak kevés magyar írót ihletett meg, inkább Közép-Európa más nyelvterületein volt jellemző. Markovits újrafelfedezése ezzel a regénnyel vette kezdetét. Életének legizgalmasabb és legnagyobb érdeklődésre számot tartó eseménye az I. világháborús orosz hadifogság, amelyet két regényben is feldolgozott. Elsőként a már említett Szibériai garnizonban, amelyet a szerző irodalmi riportnak tekintett - de ez inkább a források típusára, mint a feldolgozás műfajára utal, hiszen a könyv regényként olvastatja magát. A következő regénye, az Aranyvonat, minimális átfedéssel a hadifogság más időszakaiban játszódik és más aspektusait tárja fel. Bár megjelenésekor, 1929-ben (és utánnyomásokban 1930-ban) elődjénél kisebb sikert aratott, legalább olyan izgalmas történelmi regényről van szó. Bő nyolcvan évvel később a Kriterion Kiadó jóvoltából újra kezünkbe vehetjük az Aranyvonatot - a homályosuló történelmi emlékezet megsegítése érdekében gondosan jegyzetelt, elő- és utószóval ellátott kiadásban. A könyvvel kapcsolatos filológiai munkát Filep Tamás Gusztáv művelődéstörténész végezte el, a lehető legnagyobb körültekintéssel. A mai - főként a reménybeli - fiatal olvasó nagy segítséget kap az előszótól ahhoz, hogy megértse a regény történelmi hátterét. Filep Tamás Gusztáv felvázolja az első világháború, és főként az Öroszországban zajló polgárháború egyes, a regény szempontjából jelentős eseményeit, alakjait. Az utószóból, amely az Aranyvonat recepciójáról szól, a könyv sorsa is kirajzolódik: minden magyarországi hatalmi ideológia megtalálta benne azt a vonást, amely miatt idegenkedett tőle. Kissé sarkítva: vagy kommunistának vagy antikommunistának tartották. És bár mindkét hozzáállás elemei fellelhetőek a regényben, valójában teljesen értelmetlen a kérdés- felvetés, ugyanis a regény egyik legfontosabb témája éppen az, hogy az ideológiák térhódítása nem szellemi síkon zajlik, a választás, hogy ki melyik nézetrendszer mellett tör lándzsát, melyik nevében száll síkra, csak a legritkább esetben függ képviselőinek meggyőződésétől. 105
