Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Bartha Ákos: Közelítések a szociográfia fogalmához
Az 1945 előtti vélekedésekkel kapcsolatban végezetül érdekes lehet megvizsgálni egy marxista beállítottságú kisebbségi szerző gondolatait is. Az erdélyi önismereti irodalom21 22 egyik kulcsfigurája, Gaál Gábor a szépirodalom felől, műfajelméleti szempontból vette górcső alá „kentaurszerű" szövegműfajt 1937-ben. Gaál szerint „a »klasszikus« irodalmi formák szétestek, megbomlottak", s ennek (is) köszönhetően „a magyar irodalom formakultúrájában az önéletrajzi szakasz után beszélhetünk egy szociográfiai szakaszról". A szociográfia kapcsán ő is érzékelte a Rézler által kárhoztatott kétlakiságot, ám míg a szociológus a tudomány szempontjait kérte számon, addig az esztéta szerint ez a műfaj „ugyanolyan mélyen gyökerezik a társadalomtudományi gondolkodásban, mint amilyen mélyen szabad irodalmi alkotás." Gaál találóan fogalmazva „enciklopédikus hungarológiának" nevezte a szociográfiát, ahol szinekdochészerűen „egy mai rész-Magyarország képe valamennyiben az egész-Magyarországra utal". A műfaj nagy teherbírását hangsúlyozva kiemelte továbbá, hogy a szociografikus írásokban „összefut történetírás, riportázs, társadalmi földrajz, szellemtörténet, vízrajz, gazdálkodástörténet, nemzetgazdaságtan, publicisztika, szociológia és statisztika. ',22 1945 után a szociográfia és a vele való elméleti foglalatoskodás hasonló pályát járt be, mint a gyenge lábakon álló honi demokrácia. A kezdeti lendület jegyében lelkesült riportok, szociográfiai pályázatok és táborok láttak napvilágot, de idevehető az első hazai szociológiai tanszék megalakulása, valamint a népi kollégiumok által hirdetett honismereti mozgalom is.23 Nem sokat váratott magára az első elméleti írás sem, Márkus Istvánnak köszönhetően. A szerző szerint 1945-tel - a megvalósult földreformmal - a politikai falukutatás korszaka lezárult, a szociográfus feladata most már a megfigyelés és a tudományos feldolgozás kell legyen.24 25 Márkus mellett az élvonalbeli politikussá lett Erdei Ferenc is a tudományos szempontok fontosságát hangsúlyozta a koalíciós időszakban. Rögtön új helyzet állt elő a fordulat évével (1948), a kommunista diktatúra beköszöntével. „A szociológia a szocializmus viszonyai közé nem illő áltudománynak minősült, tanszékét megszüntették, a NÉKOSZ-t feloszlatták. (...) Az irodalmi szociográfia az ún. »realista művészet« nevében feleslegesnek minősíttetett." Csak az enyhülés idején, 1954-ben mutatkozott rá újra igény (Déry Tibornak köszönhetően), azonban a felhívást nem kísérte egyhangú lelkesedés, az 1956-os események pedig minden lehetséges forgatókönyvet átírtak.20 A forradalom utáni fojtott társadalmi légkörben az irodalom „társadalmi érdekessége" megnőtt, hiszen „az ötvenes években »áltudománnyá« nyilvánított szociológia és pszichológia Falukutatás és társadalmi ismeret: a Sárospataki Református Kollégium faluszemináriumok (1931-1951) történeti kontextusai, Sárospatak, Hernád, 2013, 227-275. 21 Az erdélyi falukutatáshoz: Cseke Péter, A magyar szociográfia erdélyi műhelyei, Bp., Magyar Napló, 2008. 22 Gaál Gábor, A mai magyar szociográfiai irodalom, Korunk, 1937/5., 406^410. A szociográfia 1945 előtti fogalmi vitáihoz, a kérdést történetiségében és (Rézler kivételével) részletesen taglalva lásd: Némedi, A népi szociográfia..., 105-124. 23 A magyar irodalom története: 1945-1975, szerk. biz. Béládi Miklós [et al.] Bp., Akadémiai, 1981-1990, 3/2. köt., 1172. 24 „Módszeres falu-monográfiákra (...) volna szükség", melyeket majd követhet „az egyes problémák nagyobb tájegységen, vagy az ország több vidékén párhuzamosan folyó, összehasonlító vizsgálata". Márkus István, Az új falukutatás problémái, Valóság, 1946/6-9., 51-60. 25 A magyar irodalom története: 1945-1975..., 3/2. kötet, 1161-1173. Idézetek: Uo., 1173., 1161. Beke György szerint „a magyar szellemi élet sztálinista eltorzulását legkeservesebben a költészet és a szociográfia sínylette meg. A versírás azzal, hogy jelszavakká hígították, a szociográfia azzal, hogy lényegében eltüntették". Beke György, Lejárt-e az írói szociográfia órája = Egy műfaj válsága? Tanácskozás az írói szociográfia múltjáról és jövőjéről. Kolozsvár, 2001. október, gondozta: Beke György, Bp., Magyar Napló, 2002, 51. 96
