Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Bartha Ákos: Közelítések a szociográfia fogalmához
Bartha Ákos Közelítések a szociográfia fogalmához A szociográfia mint tudomány(ág) gyökereit némileg paradox módon a nyugati kultúra 19. század eleji nagy változásának idején, a pozitivizmus hódításának korában kereshetjük. Az ekkor, főként Auguste Comte munkásságának nyomán körvonalazódó szociológia még 'logos', tehát elméleti természetű volt, és közel száz évnek kellett eltelnie, hogy a nagy társadalmi változásokra reagálandó, az új diszciplína - mindenekelőtt Rudolf Steinmetznek és Ferdinand Tönniesnek köszönhetően - utat találjon az „empirikus szociológia", a tulajdonképpeni szociográfia felé. Steinmetz, vagyis az egyik legmeghatározóbb korai ideológus definíciója szerint „a szociográfia egy adott korban minden eszközzel leírni, jellemezni igyekszik valamely nép összes viszonyait és állapotát.A hangsúly a „minden eszköz"- ön van, amely a szaktudományos szociológiához képest széles spektrumot nyit a műfaj követői előtt. A statisztikától a közgazdaságtanig, a földrajztudománytól a pedagógiáig, a politikától az éppen a szociológia születésének idején fogalmilag önállósuló szépirodalomig terjed ez a játéktér, amit alaposan ki is használtak szociográfusaink. Az alábbiakban a magyar szociográfia néhány meghatározó műhelyének öndefiníciós kísérletét igyekszem röviden áttekinteni. „Paradox módot" említettem a szövegműfaj nyugati gyökerei kapcsán, mivel a szociográfia komplexitása Kelet- és Közép-Európában bontakozott ki legteljesebben. A hazai viszonyokkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy bár a 19. század második felében a szociális és gazdasági anakronizmusok a közjogi kérdések uralta közéletben alapvetően kevés nyilvánosságot kaptak, a szomorú tendenciák mégis felszínre kerültek, egyben pedig a társadalomkutatás okkereső formái hamar politikai olvasatot is nyertek. Ez a vállalt politikusság a 20. században már túlmutatott egy módszertanában egzaktan kidolgozott, higgadt elemzési mód esélyein. A századfordulón Jászi Oszkár körül csoportosuló polgári radikális gondolkodók Braun Róbert vezetésével még széles társadalmi bázist céloztak meg és fordultak elsőként hazánkban a tudományos alapokon nyugvó, nyugati mintájú szociográfiához, hogy a húszas években „szociográfiai munkaközösségben" folytassák a munkát lapjuk, a Századunk hasábjain. Mivel azonban a kultúrájában néprajzi egzotikumnak tekintett és a városi műveltség számára leginkább csak a népszínművek hamis világaként (félre)ismert parasztság helyzete a 19. század nyolcvanas éveitől folyamatosan romlott, hamarosan e réteg korszerű megismerése került előtérbe a különböző műhelyekben, valamint az időközben színre lépő, a társadalmi anomáliák iránt fogékony népi írók műveiben.1 2 1 Lásd Steinmetz 1913-as írását (Archiv für Rechts- und Wissenschaftsphilosophie, 1913). Magyarul idézi: A szociográfia fogalmáról, vál.: Bertalan László, Szociológia, 1977/2., 240-256. 2 A szociográfia honi gyökereihez: Borbándi Gyula, A magyar népi mozgalom. A harmadik reformnemzedék, Bp., Püski, 1989, 91-103. A népi szociográfiához: Uo., 203-247. és Némedi Dénes, A népi szociográ92
