Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Rigó Róbert: „Ilyen az élet” – Tóth István fotóművész nézőpontjából
miközben beszélgettem és piszmogtam a géppel, figyeltem a keresőbe, közben a modell elfelejtette, hogy most vele foglalkozom. Eközben exponáltam, tehát ő sose tudta, hogy mikor készült a felvétel. Tehát én leveszem a modellekről az álarcot. Nagyon gyakran, a fotografálás előtt, ceruzavázlatokat készítettem, megrajzoltam, hogy mit akarok csinálni, és ahhoz kerestem a modelleket. Sokszor az utcán láttam meg a megfelelő arcokat. Nagyon kínos dolog utcán leszólítani valakit, de illedelmesen bemutatkoztam, elmondtam, hogy fotóművész vagyok, és szeretném lefényképezni. Egy részük lehurrogott, elküldött a fenébe, vagy mosolyogva igent mondott. Nemegyszer előfordult, hogy miután megegyeztünk, akkor a jövő hét csütörtökön csináljuk a felvételt, és amikor leült a gépem elé, akkor láttam, már egy hete a tükörben próbálta a különböző pózokat. A képen ő valaki más akart lenni, Lollobrigida vagy nem tudom ki, pedig lehet, hogy fejőnő volt. Ahhoz is kellett a megfelelő taktika és gyakorlat, hogy ki tudtam hozni belőlük az igazi arcukat. Tehát egyszerűen ahhoz művésznek kell lenni, hogy valaki művészetet csináljon, ez nem megy anélkül. Manapság látom, hogy sajnos nagyon sokan, pláne az új technikával, kiállnak az utcasarokra és kattogtatnak, lemegy 30 felvétel, majd megnézi, rácsodálkozik, jé, van köztük egy jó kép is. De ez így öncsalás.- Balázs Jánost és Tóth Menyhértet is megörökítetted a képeiden, és látom, hogy több festményed is van tőlük. Milyen kapcsolatban voltál e két jeles művésszel?- Manapság nagyon népszerű Balázs János, és sok gyűjtő keresi a képeit. Én Balázs Jánossal nagyon jó barátságban voltam. Jánostól nem lehetett elvinni egyetlen egy képet se, amíg én azt le nem fényképeztem. Mérhetetlen kincs az is, hogy több száz festményéről 6*6-os színes diapozitív felvételem van. Ezeket a modern technikával beszkennelem, és most dolgozom fel a Balázs János-képeket. Viszonylag jelentős gyűjteményem van tőle.- És Tóth Menyhérttel milyen kapcsolatban voltál?- Menyus bácsit nagyon szerettem, és ő is engem. Menyus bácsi Miskén egy régi öreg házban lakott, amit ő aztán átépített, és volt ott egy pince is az udvaron. A pince szép volt, téglával kirakva, és ezt lebontotta, szegény Menyus bácsi egyenként szedegette a téglát. A fiam akkoriban huszonegynéhány éves volt, mondtam Menyus bácsinak, hogy majd mi ezt a fiaim barátaival megcsináljuk. Lementünk hozzá a fiamékkal, és egy nap alatt elpucoltuk Menyus bácsi pincéjét. Menyus bácsival nagyon jó barátságban voltunk.- Ha jól látom, neked igen szerteágazó baráti kapcsolatrendszered volt a művészek jelentős részével.- Óriási volt ez. A végén már nem tudtam, hogy melyik a jobb, vagy melyiket élvezem jobban, a fényképezést vagy a művészek barátságát. Mert mindenkivel jóban voltam, egymást látogató barátság alakult ki köztünk. Ezt nagyon élveztem, szerettem.- A mai napig vannak ilyen baráti kapcsolataid?- Már nem dolgozom. Már nem tudom látogatni a barátaimat sem. Kocsikázok még mindennap, de csak itt a városban. Ezt nagyon sajnálom, de így van. Már nem fotografálok több mint tíz éve, viszont akkor elkezdtem festegetni. Abból a meggondolásból tettem ezt, hogy a festékgyárosoknak is élni kell valamiből. A festegetést, azt csináltam körülbelül tíz évig, és aztán abbahagytam azt is. Ma már azzal foglalkozom, hogy a nálam lévő értékeket próbálom megmenteni. A Balázs János-anyagból körülbelül 150 darabot már digitalizáltam. Nagyon szívesen adnám, akár a salgótarjáni múzeumnak is, már hívtam őket telefonon, hogy csináljanak belőle egy kiállítást. Ennyi Balázs-képet egyszerre egy helyen nem lehet látni. Persze ennek forintértéke nem az, mintha eredeti képek lennének, de az 66
