Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Rigó Róbert: „Ilyen az élet” – Tóth István fotóművész nézőpontjából

a családomat. Azonban a géppel problémáim adódtak: fogalmam sem volt arról, hogy az a sok billentyű és gomb, ami a gépen volt, az mire való. Ezért elkezdtem vadászni a háború előtti fotós lapokra, és találtam is néhányat, de erről a témáról egy szót se írtak a lapokban. Ahogy nézegettem a lapokat, egyszer olvastam egy 1936-ban megjelent cikket Haller Frigyes fotóművésztől.6 Ez szöget ütött a fejembe: „Mi az a fotóművészet?" Addig soha nem hallottam erről. Azt gondoltam, az lesz a legjobb, ha én fölkeresem ezt a jóembert, és megkérem, első kézből, hogy magyarázza el nekem, mire valók ezek a billentyűk a gépemen. így is tettem. Fölmentem hozzá, kedvesen fogadott, nagyon aranyos volt, és jól körülmosolygott. Azt tanácsolta, hogy a gépemmel keressem föl valamelyik múzeumot, ahol az igazgató nagyon meg fog örülni, mert ez egy 9*12-es, lemezes fényképezőgép, amivel egykor üveglapra fotografáltak. Azután megmutatta, hogy manapság már vékony filmszalagra fényképezünk. Hát így kezdődött az én kapcsolatom a fényképezéssel. Ezután eldöntöttem, hogy nekem most már egy ilyen gépet kell vennem. Vettem is egy 6x 6-os Rolleicord gépet, amit magam alakítottam át kisfilmesre. Ez a magam barkácsolásával elég kezdetleges volt, de működött. Egy nap, amikor az utcán mentem a gépemmel, elém állt két szovjet katona, hogy cseréljem el a gépemet a náluk lévőre. Nem volt mit tennem, belementem a cserébe, amivel végül is jól jártam, mert egy jó Agfa Carat kisfilmes fényképezőgéphez jutottam, ami a mai napig is megvan.- El kell ismerni, bátor és kitartó voltál, amiért teljesen kezdő fotósként elutaztál Budapestre, hogy felkeresd az ország egyik legjobb szakemberét, magyarázza él, miként működik a masinád.- Mit tudtam én azt akkor! Olyan szívélyesen fogadott ez az ember engem, hogy az hihetetlen. Ezek után én elkezdtem fényképezgetni, és készítettem egy albumot, amibe 1946-tól 1953-ig készültek a felvételek, ez a mai napig is megvan. Ezt az albumot elvittem Haller Frigyesnek véleményezésre. Előtte itt a ceglédi tudorokkal kiértékeltük az albumomat, akik azzal biztattak, hogy: „Na, Pistám, ettől aztán majd leesik Hallernek az álla!" Nem így történt. Otthagytam Haller Frigyesnél az albumomat, azt mondta, hogy majd megírja a véleményét. Haller nagyon komolyan vett, és részletes kritikát írt minden egyes képemről, nem volt az albumban szerinte egyetlen jó kép se. A kritikája arra is kitért, hogy megrajzolta a képet, miként lett volna jó. A markáns kritika ellenére később megszerettem Haliért, és attól kezdve rendszeresen konzultáltunk. Gyakran felvittem hozzá a felvételeimet, hogy megbeszéljük azokat.- Tehát azután, hogy megkaptad Haller Frigyes kritikáját, elkezdtél tudatosabban foglalkozni a képszerkesztéssel, és ez meghatározó volt fotóművésszé válásodban?- O bírált engem, bírálta a képeimet rendszeresen. Aztán még nagyobb kedvet kaptam a fotóművészethez, most már elkezdtem foglalkozni a képszerkesztéssel, folthatással, a fényhatással, a vonalvezetéssel, a kompozícióval, tehát ettől kezdve tudatosan művészfotók létrehozására törekedtem. Amikor elkészültem 8-10 új képpel, mentem Haller Frigyeshez kikérni a véleményét. Egy ilyen alkalommal egyszer összeráncolta a homlokát, tologatta a képeket, négyet kiválasztott közülük, majd kihúzta az asztalfiókot - mintha ma lenne -, kivett belőle egy cetlit, és azt mondta, hogy ezt a négy képet küldjem el erre a címre. Ez a „cetli" az 1956-os bordeaux-i nemzetközi kiállítás nevezési lapja volt. így

6 Haller Frigyes (1898-1954) fotóművész, szakíró, a Magyar Radiátorgyár igazgatója volt. 1929 és 40 között kiállított képeivel számos kitüntetést nyert. Kritikai munkássága, kiállítási bírálatai a magyar fotókultúra kialakításában jelentős szerepet játszottak. írásaiban következetesen kiállt a fényképezés művészi rangjának elismerése mellett.

56