Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Rigó Róbert: „Ilyen az élet” – Tóth István fotóművész nézőpontjából
- És ebbe a kötetbe sikerült mindezt összegyűjteni?- Magdi vállalta, hogy ezt megcsinálja. Kérlek szépen, gépkocsival átszállítottuk hozzá a rengeteg katalógust. O ezeket szétrakta a szobájában a földön, szökdécselve járt közöttük egy fél évig. Magdi ez idő alatt feldolgozta mindet, amiért nagyon hálás vagyok neki.- Nagyon alapos munka.- Nagyon. A hazai és külföldi kiállításokon szerepelt alkotásaim listája. Ennyi képpel versenyeztem. Nem öttel, nem tízzel, nem ötvennel, hanem 392-vel. Tóth István külföldi kiállításon nyert díjai. A városnevek listája, ahol kiállították a képeimet, és ezek ott mind megtalálhatók részletesen, hogy mikor, hol, melyik képpel szerepeltem. Ez a magyar fotográfia történetében egyedülálló.- Olvastam, hogy Nyáregyházán születtél 90 évvel ezelőtt, édesapád jegyző volt, édesanyádról kevesebb információt találtam.- Anyám nevelte a gyerekeket. Lánykorában itt Cegléden, egy divatáru-szaküzletben volt eladó, miután megházasodott, jöttek a gyerekek, hárman voltunk testvérek, Ilona nővérem, aki a legidősebb volt, 14 éves korában agyhártyagyulladásban meghalt, és még volt egy bátyám, aki már szintén meghalt. Tehát édesanyám a gyerekeket nevelte.- Több helyen is említetted, hogy gyermekkorodban az anyai nagyapával sokat jártatok szekéren a tanyavilágban, ami a „Gyermekkorom emlékei" című fényképsorozat témádat is ihlette.- Nagyapa gazdálkodó ember volt. Volt neki egy szekere meg egy lovacskája, amivel gyakran jött hozzánk, hogy: „Pisti, gyere, megyünk a rétre kaszálni!" És akkor fölültem mellé a bakra, mentünk és nagyapám mesélt nekem. Hemperegtem a fűben. A gyönyörű fehér tanyafalak a napsütésben csak úgy virítottak, úgyhogy ez annyira megmaradt bennem, hogy bizonyos alkotói időszakomban ezt a témát is lefényképeztem. Ugyanis, ha áttekintetted az albumot3, abban láthattad, hogy képeimet nagyobb témák köré csoportosítottam. A „Pillanatok” ciklus volt az első, ebben olyan általános emberi problémákat mutattam be, mint a „Kitagadottak", a „Vetélkedés vége", a „Gyűlölködő", vagy az időskor és az öregség (Találkozás, Nehéz út volt, Öregek, Időtlenség, Ilyen az élet), aminek során emberi tragédiákat, sorsokat ábrázoltam. A második ciklus, a „Kortársak" címet viseli.- Ebben a ciklusban kortárs képzőművészeket, írókat fényképeztél. A portrékon - sokak szerint - nagyon jól ragadtad meg az egyéniségeket, a karakterek jellemző vonásait.- Tudod, egyszer lapozgattam egy folyóiratot, és Ady Endre portréját láttam meg benne. Gyönyörű kép ez, amit Székely Aladár készített. Akkor elgondolkoztam azon, hogy miért csak egy Ady-portré van. Ezek után elhatároztam, hogy én terv szerint sorra lefényképezem a Magyarországon élő legjelesebb művészeket: Barcsay Jenőt, Czóbel Bélát, Szervátiusz Jenőt stb. Ezt a tervemet sikeresen végre is hajtottam. Mikor a sorozat végére értem, a Műcsarnokra jegyeztek be egy kiállításra Budapesten. Akkor már belekezdtem a harmadik ciklusomba, a „Gyermekkorom emlékei"-be. Ebben a paraszti életet, a tanyavilágot szerettem volna bemutatni. Amikor kérték az anyagomat, még nem voltam kész vele, úgyhogy az áldott jó Mészöly Gyulának4 köszönhettem, hogy sikerült határidőre befejeznem. 3 A Tóth István, Cegléd, Az évszázad kiváló fotóművésze című fotóalbumról van szó. 4 Mészöly Gyula (1910-1974) biológus, növénynemesítő, az MTA rendes tagja volt. 1932-től a Kertészeti Egyetemen tanult. 1940-ben a Kecskeméti Gazdasági Szaktanítóképző Intézet szaktanára lett, a tanítás mellett nemesítő és kutató munkát is végzett. 1941-ben kezdte el szervezni a Kecskeméti Kísérleti Telep felállítását, amely 1943-ban Állami Kertészeti Telepként jött létre. 1948-tól jelentősebb 53
