Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - Lénárt András: „Kiszabadulva” – 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján
vót' nekem, és élelmiszer-technológiából meg a Findusnál, Dél-Svédországban. Úgyhogy szóval... ezek... hogy mondjam... iszonyú fontos valamik, hogy legyen az embernek gyakorlata! Míg másoknál Svédország egyértelműen a „könnyű" meggazdagodás helyszíne, József az élelmiszer-technológiai gyakorlatszerzést emelte ki, és ebből a bekezdésből is kihagyhatatlan maradt a Józsefet éltető Európa-gondolat, amire vissza is tért a svédországi tapasztalatok részletezésekor. A folytatásban egyik kedvenc témájába feledkezve, a higiénikus szokások és a csomagolástechnika köré építette fel emlékeit. A kelet-nyugati lejtőt két elterjedt ábrázolási eszközzel, a kávéfelszolgálással és a WC-k állapotával igyekezett érzékeltetni. József: Vagy... másik oldal: rendel magának kávét!... Hát most ez egy olyan fura dolog! Ugye elkezdi - mit tudom én - Magyarországon kapja a kis papír... nem tudom én, zsíros papírba, Ausztriába is még ilyesmi, ilyen hasonló valamik vannak... de műanyag! Ilyen átlátszó, megfogja az ember a kávét - odaég, meg a körmére! (nevet) Akkor megy ugye Németországba... Németországba már északabb felé már az ember kap műanyag csészét... ö... nem tudom pontosan, hogy miből van. Dániából már kaphat ilyen Steingut... tehát ilyen ö... L. A.: ...Steingut? Józsefi Steingut, na! Tehát van a porcelán, meg van az a másik fajta... Az nem porcelán... ilyen nehéz... bögrék, tehát nem cserépbögre, de... L A.: Hm... nem jut eszembe... Józsefi:.. .olyan hasonló, én nem tudom, hogy miből van. Elég az hozzá, hogy a hölgyecs- ke, aki ott az embernek kiszolgálja a kávét, fehér kesztyű van a kezén, és a süteményeket csak csipesszel fogja meg, és nem tudom én, micsoda... Akkor elérkezik az ember - ez csak olyan élmények, úgy... úgy olyan a... hatvanas... hatvanas évekből... Akkor Svédországba a vonaton a... kint a folyosón ivóvíz van, ilyen... L. A.: ...ballonban? József: ...nagy ballonba, és ott vannak a poharak. Persze nem úgy néz ki, hogy ott körbe van locsolva minden, hanem szép tiszta! Úgy tűnik, hogy az úti tapasztalatok Józsefnél „szakmai ártalomból" legfőképp az élelmiszer-fogyasztás és biológiai feldolgozás mentén összegeződtek. Az összehasonlítások egyrészt a Kelet - ezúttal Ausztriát is beleértve! - elmaradottságát, másrészt az idők múlását mutatták be, hiszen ma már nincs olyan áthidalhatatlan különbség Svédország és Ausztria között, a higiéniai előírások is sokkal egységesebbek az EU-n belül, mint korábban. A gondolatsor elejébe egy kis hiba csúszott, valószínűtlen, hogy Magyarországon a kávét zsíros papírban szolgálták fel, de a példában nem is az anyagok pontos megnevezése volt a lényeges, hanem a nyugati higiéniai és fogyasztási színvonaltól való elmaradottság érzékeltetése.22 A megfigyelés általános érvényű, és feltehetően nem egy konkrét utazáshoz kötődik, hanem az utazáshoz - az út menti állomásokon, Keleten és Nyugaton ilyen különbségeket lehetett felfedezni.23 A nyilvános WC-k állapotának hasonló jellemzése után kifulladt a történet. Az első, oly fontosnak tartott utak emlékeinek elmesélésébe így csak külön kérésre kezdett bele. Szinte váratlanul érte a kérdés, és hirtelenjében az 22 Magyarországon leginkább vastag falú, ún. „durit" vagy jénai üvegpoharakban szolgálták fel a kávét, ugyanis jól tartotta a meleget, és a presszógépek tetején, tálcán lefelé fordítva könnyű volt tárolni. A mozgó büfékben létezett az ún. „pergamen" papírpohár, amelyet valóban zsírral impregnálták - talán erre gondolt József. 23 Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy az interjúkban sokszor többet mesélnek az út folyamatáról (hogyan, mivel mentek, határátlépés, megállások, éjszakázások, megérkezések), mint az úti célokról (pl. Velence, Párizs, Göteborg, Róma stb.). 45
